Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Mellőzött magyarok? Hadikonferenciák ülésrendjei 1660–1662-ből és 1681-ből / 47–63. o.

50 Közlemények példán látni fogjuk — akár minden fontosabb vagy kritikusabb eseménye kapcsán gondos elemzést igényel, jelen forrásközleményünkkel e problémakör összetettségére szeretnénk felhívni a figyelmet. A jövőbeli kutatások legfőbb feladata a fentiek ismeretében véleményünk szerint nem az, hogy a gyakran valóban joggal elégedetlenkedő magyar főurak egymáshoz írott, panaszkodó magánlevelei vagy bizalmas híveikkel, familiárisaikkal folytatott korrespondenciájuk alapján rekonstruáljuk az udvar és a rendek viszonyát, hanem hogy feltérképezzük: — mely magyar főurak, mikor, mekkora számban, milyen összetételében és konkrétan milyen magyarországi ügyekben vettek részt Bécsben a Révay Ferenc és Zichy István kapcsán említettekhez hasonló különféle tanácskozásokon, illetve a központi kormányszervek (a Titkos Tanács,

11 az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara) ülésein; — ezeken miként tudták, illetve mennyiben akarták a Magyar Királyság, adott politikai csoportosulásuk vagy éppen saját (az országéval nem feltétlenül mindenben egybeeső) magánérdekeiket érvényesíteni; — az egységesnek egyáltalán nem tartható udvari és magyar politikai-katonai elit mikor milyen csoportosulásokból állt;

12 — ezek a különféle érdekcsoportok (mondhatnánk frakciók) mikor és hogyan változtak, egy-egy periódusban milyen kapcsolatban álltak egymással, és e viszonyrendszerben a magyar főnemeseknek milyen lehetőségeik adódtak érdekeik komolyabb érvényesítésére (amennyiben pedig egyes esetekben esetleg nem vették figyelembe véleményüket, akkor ez milyen konkrét okokkal magyarázható); — a legfőbb magyar arisztokraták mely udvari frakciókkal és főtisztségviselőkkel (elsősorban osztrák, német, cseh, olasz stb. titkos, hadi és kamarai tanácsokkal) álltak jól hasznosítható vagy akár ellenséges viszonyban; — ezek a kapcsolatok honnan származtak, mennyire voltak valóban hasznosíthatók az országos ügyekre vonatkozó döntések befolyásolásában — hogy csak a legfontosabbnak tűnő problémákat említsük. Noha e kérdések egyes elemeinek kutatását R. E téren újabban néhány igen tanulságos és értékes vizsgálattal rendelkezünk, nevezetesen Pálffy Pál kapcsán: FüNDÁRKOVÁ, ANNA: Tajny radca Pavol Pálfi. Pálfwvci v novoveku. Vzostup vyznamného uhorského Sl'achtického rodu. Zborník z vedeckej konferencie Bratislava 20. mája 2003. Ed.: FÜNDÁRKOVÁ, ANNAPÁLFFY, GÉZA. Bratíslava-Bp., 47-62., illetve Pázmány Péterről: TUSOR PÉTER előadása (Pázmány és a Titkos Tanács) révén, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete rendezte Pázmány Péter és kora c. konferencián tartott 1998. május 23-án Piliscsabán. Az eddigi eredményekre (további irodalommal): PÉTER KATALIN: A magyar főúri politika fordulata a XVII. század derekán. (Rákóczi Zsigmond és Pálffy Pál). Kandidátusi disszertáció. Bp., 1972.; Uő: A magyar nyelvű politikai publicisztika kezdetei. Bp., 1975.; BENCZÉDI LÁSZLÓ: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685). Bp., 1980. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 91.) passim; VÁRKONYI ÁGNES, R.: Országegyesítő kísérletek (1648-1664). Magyarország története 1526-1686. Főszerk.: PACH ZSIGMOND PÁL. Szerk.: VÁRKONYI ÁGNES, R. II. Bp., 1987. III. fej. 10431154., különösen 1048-1060.; Uö: Zrínyi szövetséglevele. UŐ: Europica varietas — Hungarica varietas. Tanulmányok. Bp., 1994. 91-121. és újabban BORIÁNELRÉD: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján. Századok, 134. (2000) 4. sz. 913-931., ill. FÜNDÁRKOVÁ, ANNA: Pavol Pálfi - osobnost', mecénás a politik (1592-1653). Univerzita Komenského. PhD-Disertacija. Bratislava, 2002.