Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Mellőzött magyarok? Hadikonferenciák ülésrendjei 1660–1662-ből és 1681-ből / 47–63. o.

48 Közlemények legkritikusabb pillanatában megtámadó Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratai (1619, 1623-1624, 1626) óta a magyarokkal szemben mindig érezhető volt kisebbnagyobb gyanakvás. Ez — miként az alábbiakban látni fogjuk — mégsem változtatott azon, hogy a Magyarországot érintő leglényegesebb politikai-katonai döntések meghozatalakor csaknem mindig figyelembe vegyék a magyar politikai elit meghatározó (érthetően udvarhű) tagjainak, az országos tisztségviselőknek (a nádornak, az esztergomi érseknek, a magyar tanácsosoknak stb.), valamint gazdasági kérdésekben a magyarországi pénzügyigazgatási hivataloknak (a Magyar és a Szepesi Kamarának) a véleményét. Mindez a döntés-előkészítés különböző szintjein a magyar társadalom különféle rétegeinek kínált lehetőséget a magyarországi ügyeket érintő bécsi határozatok befolyásolására.

4 A magyarok tanácsaira és javaslataira a bécsi központi kormányszervek irányítóinak az ország hely-, nyelv- és jogismeretében való (gyakran nem csekély) hiányosságaik miatt — nem túlzás — szinte mindig égető szükségük volt.

5 Mivel pedig Magyarország sorsától — mint azt a legújabb kutatások bizonyították — alapvetően függött a császárváros védelme és élelemellátása, sőt nem ritkán az egész monarchia pénzügyigazgatásának működése,

6 hibás döntéseket nem nagyon kockáztathattak meg Bécsben. Miként lehetne tehát a magyarok mellőzöttségéről beszélni akkor, ha példának okáért tudjuk, hogy I. Ferdinánd király Révay Ferenc (1553. nov. l.f) személynököt (1527-1542), majd nádori helytartót (1542-1553) — aki pedig nem is volt legbefolyásosabb és legtekintélyesebb magyar híve — az 1530-1550-es években rendszeresen hívta különféle ügyekben bécsi tanácskozásokra.

7 De ugyanez elmondható pl. a konfliktusokkal igen4 Erre a Magyar és a Szepesi Kamara kapcsán újabban 1.: GECSÉNYI LAJOS: A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században. Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Szerk.: ORMOS MÁRIA. Bp., 2003. 100-113. és UŐGUSZAROVA, TATJÁNA: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői 1646-1672. között. Századok, 137. (2003) 3. sz. 653-672. 5 Elsősorban a 16. század kapcsán (de a több évszázadra kiható változásokra hívva fel a figyelmet) PÁLFFY GÉZA: A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században. Történelmi Szemle, 41. (1999) 3-4. sz. 331-367. és UŐ: A Magyar Királyság integrációja a Habsburg Birodalomba a 16. században. Bp., 2004. (História Könyvtár: Előadások a történettudomány műhelyeiből, 11.) 6 PÁLFFY GÉZA: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526-1598. Győr, 1999. (A győri főkapitányság története a 16-17. században, 1.); UÖ: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében. Végvár és ellátás. Szerk.: PETERCSÁK TlVADAR-BERECZ MÁTYÁS. Eger, 2001. (Studia Agriensia, 22.) 183-219. és KENYERES ISTVÁN: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században. Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1-2. sz. 59-103. 7 1533, Révay jöjjön azonnal és mindenképpen Bécsbe a visszatért török követ ügyeinek megtárgyalásra: Slovensky Národny Archív, Bratislava. SpolocnJ/ archív rodu Révay. Král'ovské dekréty, mandáty a reskripty Révayovcom. Fasc. I. No. 12. (1533. szeptember 18., Bécs), 1534, jöjjön mielőbb Bécsbe a Grittivel való tárgyalásokra: Uo. Fasc. I. No. 18. (1534. március 30., Prága), 1539. április 13-ra Bécsbe, "Est nobis aliquod negotium, quod sine praesentia vestra transigi non potest": Uo. Fasc. II. No. (1539. március 24.), 1539 nyara, újabb Bécsbe hívás Szalónak vára ügyében: Uo. Fasc. II. No. 6. (1539. június 16., Bécs), 1541, jöjjön, amilyen gyorsan csak lehet, Bécsbe: "Habentes prae manibus certa negotia, ad quae agenda et tractanda tua etiam praesentia magnopere indigere videmur." Uo. Fasc. II. No. 30. (1541. március 8., Bécs), 1544. augusztus 12-re Bécsbe: "Sünt quaedam prae oculis nostris tam privata nostra, quam publica negotia, in quibus tecum et cum aliis consiliariis nostris tractandum nobis érit" Uo. Fasc. 3. No. 3. (1544. augusztus 8., Bécs),