Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Siptár Dániel: Fejezetek a katolikus egyház hódoltságkori történetéből (Molnár Antal három kötete) / 241–247. o.

Irodalom 243 tári anyag szétszóródott és sokáig elveszettnek hitték. Molnár Antalnak azonban sikerült a helynöki levelezés még kiadatlan részét különböző helyekről összegyűjtenie: a Csongrád Megyei Levéltárból, a Temesvári Püspöki Levéltárba került anyagnak a Szegedi Hittudományi Főiskolán őrzött fénymásolataiból, és a ma több helyen található Váci Püspöki Gazdasági Levéltárból. A munkához a helyben őrzött szegedi anyakönyvek szintén forrásul szolgáltak. A következőkben a szerző a helynöki levelezés előkerült darabjai segítségével vázolja a szegedi ferencesek és a magyar egyházi hierarchia kapcsolatát. A csanádi egyházmegyének és 17. századi püspökeinek bemutatását, valamint a helynöki megbízásig vezető út elemzését követően, a barátoknak a püspök számára végzett tevékenységét ismerteti: lelkipásztori feladatok, a püspöki joghatóság védelme, hírszerzés és gazdasági funkciók. A barátok lelkipásztori téren végezték a leginkább sokrétű munkát, hiszen a püspök folyamatos tájékoztatása mellett a papság és a licenciátusok (világi lelkipásztorok) irányítását, a magyar hívek és a dalmatáknak nevezett katolikus horvátok lelki gondozását, valamint különböző liturgiái feladatokat (búcsúk meghirdetése, szentelt olaj, kegytárgyak, könyvek beszerzése) láttak el. A csanádi püspökök Szeged környékére kiterjedő joghatóságát pedig a délről érkező missziós hierarchiától, és a bosnyák ferences rendtartomány terjeszkedésétől kellett védeniük. A török hatóságok gyakran vádolták őket azzal, hogy hírszerzőként működnek a magyarok javára, és ahogyan a levelekből kitűnik, nem is alaptalanul. Végül a püspök és megyéje közötti legintenzívebb kapcsolatban, az adóztatásban és birtokigazgatásban is részt kellett venniük, sőt, a visszafoglaló háborúk előtti utolsó évtizedekben egyre inkább erre korlátozódott a feladatuk. Az utolsó tanulmány a szegedi ferences kolostor 1644-1686 közötti tagjainak névsorát tartalmazza, először időrendben (megadva az egyes szerzetesek által viselt tisztségeket is), majd pedig ábécérendben. A névsor előtt a szerző bemutatja a nevek forrásául szolgáló tabulákat mint forrástípust, és összegzi a közölt adatokból levonható következtetéseket. A kötet végén térképmelléklet, valamint terjedelmes forrás- és irodalomjegyzék található. Másodikként A katolikus egyház ci hódolt Dunántúlon címmel a hódoltság ritkábban kutatott vidékének egyházi intézményrendszeréről írott kötet jelent meg. Molnár Antal a három fejezetben öt tanulmányt állít egységbe, amelyek közül az utolsó, a pest-budai bosnyák ferencesek tevékenységét taglaló munka külön e kötet számára készült, a többi 1998-2000 között különböző kötetekben és folyóiratokban látott napvilágot. Az első fejezet a pécsi jezsuita misszió 1612 és 1686 közötti történetét tárgyalja. Fő forrásai a jezsuiták éves jelentéseiből készített tartományi évkönyvek (Litterae Annuae), valamint a részben már kiadott, részben a szerző által különböző római és hazai levéltárakból összegyűjtött levelezésanyag. Fontos forráscsoportot jelentenek még a püspökök kánoni kivizsgálásának Rómában őrzött jegyzőkönyvei (processus informativusok), valamint az elhunyt jezsuitákról készült egykorú életrajzok (elogiumok). A tanulmány a pécsi jezsuiták tevékenységének háttereként először a baranyai demográfiai, felekezeti és etnikai viszonyokat, valamint a pécsi püspökök lelkipásztori tevékenységét tárgyalja. Maga a misszió 1614-ben, az atyáknak a hódoltsági viszonyok között nem megfelelő módszerei miatt, kétévi működés után feloszlott, de még ugyanebben az évben újjáalakult, és ettől kezdve 1686-ig folyamatosan működött. A szerző