Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése (2. rész) / 117–154. o.

149 Orosz. László: Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése 61. München, 1943. február 5. Lieber Freund! Gestatten Sie mir, bitte, die Anfrage, bis wann ich mit dem Eintreffen Ihres Manuskriptes für das Südosteuropa-Handbuch über mittelalterliche Geschichte rechnen darf. Der Beitrag kann ohne weiteres in ungarischer Sprache abgefasst sein. Für eine sachgemässe Übersetzung wird von hier aus Sorge getragen. Mit grossem Interesse habe ich Ihre gesammelten Aufsätze über die Gegenwartsprobleme der ungarischen Geschichtsforschung

161 gelesen; die von Ihnen aufgeworfenen Fragen sind ausserordentlich interessant und fruchtbar. Auch was Sie in Ihrem letzten Kapitel über das Verhältnis zum Ausland sagen, kann ich weitgehend unterschreiben. Freilich wäre es in diesem Zusammenhange ganz gut gewesen, wenn Sie darauf hingewiesen hätten, dass es auch Stimmen in der deutschen Forschung gibt, die sich um ein sachliches, gerechtes Urteil redlich bemühen. Es tritt ja sowieso allzu häufig ein, dass man falsch beurteilt wird, so dass vorbeugende Massnahmen auf alle Fälle zweckmässig wären. Sie wissen, dass ich in diesem Punkt aus persönlicher, schmerzlicher Erfahrung spreche. Mit verbindlichsten Empfehlungen und einem Handkuß an die gnädige Frau Ihr stets sehr ergebener Valjavec 62. Budapest, 1943. február 21. Kedves Barátom! Mellékelten küldöm a „Südostforschungen" számára a rég megígért kis közleményt a szerb nemzetiségi kérdés történetéről. Ne vegye, kérem, rossz néven, hogy ennyire megkéstem. Sok körülmény jött közbe, ami megakadályozott szándékom kivitelében. Szerettem volna mindjárt a német szöveget elküldeni, hogy a fordítással ne kelljen fáradnia, azonban csak félig értem el célomat, mert a fordítás bizony nem igen sikerült. Nagyon lekötelezne, ha szíves volna átolvasás közben a stílust hellyel-közzel németesebbé tenni. A kétséges helyek értelmének megállapíthatására mellékelem az eredeti magyar kéziratot is. Ha a szerb kérdés érdekelné, ajánlanám kiadásra az 1790-i kongresszusra kiküldött császári biztos, Schmiedfeld altábornagy bizalmas jelentéseit. Kb. 20-25 oldalt tehetnek ki a levelek, amelyeket GrfófJ Balassához intézett s amelyekben a tárgyal ásókról nyíltan elmondja a véleményét. A levelek a kongresszus történetének nemcsak a legbecsesebb forrását jelentik, hanem azt is megismertetik, hogy a szerbség vezető rétege politikai törekvéseiben a papság volt. Egész sajátságos vonás ez, merőben más, mint ami a malfil Vö. 144. Íj.