Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Neumann Tibor: Nemes vagy jobbágy? (Egy Turóc megyei késő középkori jogszokás elemzése) / 93–116. o.

98 Forrásközlések A zorkóciak jobbágyi terheiktől ugyan megszabadultak, de a birtokukban megmaradó Jószág" szerény mennyisége aligha állta útját további elszegényedésüknek. A hasonló szerződést kötő gyulafalvi Szluh Lőrinc esetében még az is elképzelhető, hogy a hitelező Justh Menyhért familiárisa volt, hiszen a Justhok igen gyakran jelölték királyi emberüknek különböző ügyleteikben.

31 Annyi bizonyos, hogy a népes Szluh család tagjai — így feltehetően Lőrinc is — rendkívül kicsiny birtokrészekkel rendelkeztek, amelyek olykor nem is egész, hanem csupán töredék nemesi telkeket tettek ki.

32 Sajnos a többi jogeset szereplőjének vagyoni helyzete adatok híján még ennyire sem tisztázható. Az elemzett példák alapján mindenesetre leszögezhetjük, hogy a hitelezők ügyesen használták ki azt a lehetőséget, hogy a rendszeres adófizetés a kölcsönt felvevő nemesek további elszegényedéséhez fog vezetni. A szerződések szigorú feltételeinek rögzítésével gondoskodtak arról is, hogy ügyfeleik eladósodása esetén kihasználhassák helyzeti előnyüket. A vállalt terhek és a biztosítékok Az eddigiekben láthattuk, hogy nemeseink kizárólag a földbér fizetésére kötelezték magukat, más úrbéres terhek teljesítésére nem vállalkoztak. Ugyanakkor éppen egy kivétel bizonyítja, hogy az efféle zálogszerződések olykor robotot (labores) is előírhattak. Szluh Lőrinc gyulafalvi nemesi telke használatáért nem csupán egy forint cenzust, hanem évi három-három napi szántást, aratást és kaszálást vállalt Justh Menyhértnél.

33 Homályban marad az a kérdés, hogy a robotot Justh követelte meg, vagy éppen Szluh ajánlotta fel önként. Mint alább láthatjuk, az egy forintos cenzus, összehasonlítva a többi esettel, alacsonynak tekinthető, így elképzelhető, hogy a robot felajánlásával a cenzus összegét kívánták mérsékelni. A robot vállalása azonban jól érzékelteti Szluh társadalmi és vagyoni pozícióját.

34 Az alábbi táblázatból kiderül, hogy a census mértéke egyértelműen a felek közötti megállapodáson alapult, és nem a szokás rögzítette. A zálogösszeg és az akár kamatként is felfogható cenzus között ugyanis állandó százalékos arány nem figyelhető meg (a kamat a robotot vállaló Szluh Lőrincet nem számítva 7 és 20% között mozgott), továbbá A Justh család levéltára, 337. sz. (1485), 482. sz. (1495), 496-497. sz. (1497), 520. sz, 523-524. sz. (1498), 546. sz. (1499), 566. sz., 568. sz. (1500), 582. sz. (1501), 654. sz. (1506), 1487-ben Justh András eskütársa: 346. sz. A Justhoknak mellesleg voltak érdekeltségeik Gyulafalván, talán ez indokolja azt is, hogy a szokatlan jogesetről szóló záloglevelet megőrizték! 383 sz. (1489), MOL P 324. Justh Levéltár. Időrendi sorozat 1528. Kiadását 1. SUNKÓ ATTILA: A Curia Militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi fejedelemségben. Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1-2. sz. 47-55., illetve a rá vonatkozó kommentárt: uo. 10-14. Pl. MOL P 324. Justh Levéltár. Időrendi sorozat 1528., ahol Szluh Mártonnak és három fiának összesen egy nemesi telke volt, amelyben a birtoklefoglalás során semmilyen vagyontárgyat nem találtak. Uo. Időrendi sorozat 1565., ahol a családhoz tartozó három testvér egy nemesi telek felét nyerte el újadományként. L. Források 3. sz. A Justh család levéltára, 694. sz. Az eset kiváló példa arra, hogy az ún. egytelkes nemesek legszegényebb tagjait legfeljebb a nemesi mentalitás különböztethette meg a jobbágyoktól. Kubinyi András ezért sorolta — bár nem csak legszegényebb tagjait, hanem a réteg egészét — az ország szabad paraszti lakossága közé. KUBINYI ANDRÁS: Nemesi szabadság - jobbágyi szabadság. Falusi önkormányzat a késő középkorban. A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteleté re. Szerk. KLANICZAY GÁBOR-NAGY BALÁZS. Bp., 1999. 245.