Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.
91 Garadnai Zoltán: Couve de Murville magyarországi tárgyalásai kép alakult ki, hogy — bár nemzetközi mozgástere korlátozott, és gazdaságilag a Szovjetuniótól függ — köztes helyzetben van a fejlett szocialista országok (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK), és a „visszahúzó" (Románia, Bulgária) között. A Magyarországhoz fűződő kapcsolatok lehetőségeivel kapcsolatban megállapították: „A francia-magyar kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei, melyek nem építhetők hagyományokra ugyan, de reálisak, még akkor is ha behatároltak." A látogatást magyar oldalról is sikeresnek ítélték, hiszen az beleilleszkedett abba a kétoldalú kapcsolatépítési folyamatba, amely 1963-1965 között már látványos sikereket ért el, és a magyar „nyugati nyitás" politikának újabb szakaszát jelentette. Ugyanakkor a francia fél a magyar kapcsolatnak továbbra sem tulajdonított túl nagy jelentőséget, de a rendszer belső enyhülése, és a gazdasági reformmal kapcsolatos útkeresés felértékelte számukra Kádár országát. Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes 1966. augusztus l-jén fogadta Gastambide nagykövetet, aki külügyminisztere és saját nevében ismételten köszönetét fejezte ki a programért és annak a lebonyolításáért. A francia nagykövet tolmácsolta külügyminisztere megelégedését, és visszautalva a beszélgetésre Kádár János és Couve de Murville között, méltatta a magyar pártvezetö „bátor elhatározásra" vonatkozó szavait, kifejtve, hogy „mélyen érintette őket", amit a magyar pártvezető mondott. A nagykövet egyetértett azzal, hogy Franciaország tekintélye a kivonulással Vietnamból és Algériából nem csökkent, sőt gazdaságilag az ország jobban járt. Szerinte erre a lépésre az amerikaiak képtelenek lennének. 60 Péter János külügyminiszter véleménye szerint francia partnerének hasznos volt az útja, és úgy értékelte, hogy ezt a francia fél is felismerte. A látogatás után a szakdiplomáciai munka is újabb lendületet kapott. Couve de Murville budapesti tárgyalásain pedig — mint említettem — aláírták a kétoldalú kulturális, műszaki-tudományos és konzuli szerződéseket. 61 A magyar diplomácia számára 1967 elejére már egyértelművé vált, hogy a francia külpolitika kedvező feltételeket teremthet arra, hogy a tőkés országok közül elsődlegesen Franciaországgal építsék tovább a kapcsolatokat 62 Ezt az elképzelést azonban 1967 elején megszakította a „váratlanul" bekövetkezett román-nyugatnémet nagyköveti kapcsolatfelvétel, amely után a magyarok „meginogtak", 63 és nyíltan kiálltak szövetségeseik elutasító politikája mellett. Ezt a magyarfrancia kapcsolatok 1968 márciusig tartó, időleges elhidegülése követte. \J .VJ. MOL XIX-J-l-j-Fr.-00730/70/l966. 46. dob. Feljegyzés: Gastambide köszönete és érdeklődése a MALÉV szolgálatáért. MOL XIX-J-l-j-Fr.-004029/1966. 46. dob. Feljegyzés: Tájékoztató az 1965/1966-ban megkötött magyarfrancia szerződésekről. A változásokat mutatja, hogy a Magyar Külügyminisztériumban, 1967-ben készített összegző feljegyzés már a magyar-francia kapcsolatok legkülönbözőbb területein megfigyelhető „élénk kapcsolatokról" értekezett. L. XlX-J-l-j-Fr.-002780/2/1967. 38. dob. Magyar-francia kapcsolatok. MOLXIX-J-l-j-Fr.-002716/1967. 38. dob. Magyar-francia kapcsolatok. Francia értékelés szerint a magyar kormány komolyan foglalkozott a magyar-NSZK diplomáciai kapcsolatfelvétel gondolatával. Ezt a szándékot később a magyarok letagadták, és arról beszéltek, hogy csak „fontolgatták" ezt a fontos lépést. Meglátásom szerint itt a kádári külpolitika első komolyabb nemzetközi politikai konfliktusáról van szó, amely egyértelműen kijelölte a magyar politika lehetőségeit. A kérdéskörrel önálló tanulmány keretében kívánok foglalkozni.
