Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.

85 Garadnai Zoltán: Couve de Murville magyarországi tárgyalásai ció érdekében kell dolgoznunk. Ellentmondás van tehát az európai egyensúly és az európai Európa gondolata között. Ha a Közös Piac ebben az irányban fejlődik tovább, akkor Kelet és Nyugat közötti szakadék növekedni fog és a nehézségek nagyobbak lesznek. " A francia külügyminiszter ezt Péter János 1965. január 12-i látogatásakor még nem ismerte el, de ezen a tárgyaláson már igen. A megoldás lehetőségeire vonatkozó magyar kérdésre a francia fél „diplomatikusan" azt válaszolta, hogy nem szabad csökkennie a Közös Piac és a szocialista országok közötti kereskedelmi forgalomnak, amely az első lépés lenne a helyes irányba. Couve de Murville utalt arra is, hogy ugyanezt a problémát szintén tapasztalta a lengyelek esetében, de a románoknál már nem. Elismerte, hogy a nehézségek növekedni fognak, és gazdasági értelemben valós a szakadék növekedésének a veszélye Kelet és Nyugat között. A fö problémát a magyar és a francia gazdaság rendszerének eltérő voltában látta, és a megoldást a kereskedelmi egyezmények megkötésétől remélte. A Közös Piacra vonatkozó magyar észrevételre az alábbit válaszolta: „nem szeretnénk azt, ha a Közös Piac szakítást eredményezne Kelet és Nyugat között, ellenkezőleg fejleszteni kell a kapcsolatokat"

40 Péter János látta, hogy ebben a kérdésben sem jutnak közös nevezőre, ezért kérte partnerét, hogy tárgyalják meg azt később. Couve de Murville ezzel egyetértve késznek mutatkozott arra, hogy a két külügyminisztérium konzultáció keretében együttesen tanulmányozza a gazdasági kapcsolatok lehetőségeit. Az európai biztonság és a német kérdés problémaköréhez természetesen a NATO reformja is szorosan kapcsolódott. Péter János rákérdezett a NATO és a Varsói Szerződés közötti közvetlen kapcsolatfelvételre vonatkozó dán javaslatra kialakult francia véleményre. Ezt Couve de Murville egyértelműen sikertelennek nevezte, mivel azzal sem az amerikaiak, sem a franciák — eltérő álláspontból természetesen — nem értettek egyet, és így a többi szövetséges ország is hasonlóan cselekedett. Az amerikaiak a vietnami háború miatt nyugalmat akartak Európában, míg a franciák nem ismerték el a NATO-t európai politikai szervezetként, hanem elsősorban az amerikai politika eszközét látták benne, és ezért elutasították. Couve de Murville ugyanakkor az Andrej Gromikó által Rómában felvetett, az európai biztonság megteremtésére vonatkozó javaslatot, amelynek előzményét már a lengyeleknél és a bukaresti nyilatkozatban is felfedezte, nem tartotta elfogadhatónak. A francia külügyminiszter szerint egy biztonsági konferenciát — amennyiben az európai akar maradni — az európai ügyek rendezése után, és nem azok elkezdése érdekében kell Összehívni. Péter János egyetértett tárgyalópartnerével abban, hogy nem szükséges azonnal összehívni egy konferenciát, hanem bi- és multilaterális kapcsolatok kiépítésén keresztül lehet előrelépést elérni az enyhülés folyamatában. Couve de Murville ezzel kapcsolatban konkrét magyar javaslatokat kért a tárgyalópartnerétől, de Péter János kitérően, ismételten a tárgyalások szükségességét hangoztatta. Erre Couve de Murville pozitív példaként Olaszországot — amelyre szerinte az oroszok megkülönböztetett figyelmet fordítanak — és a skandináv államokat nevezte meg, mint olyan államokat, amelyek helyes úton haladnak a keleti és nyugati kapcsolatok újraépítése érdekében. A nemzetközi kérdések közül a vietnami háború volt a A.E.A.D. Hongrie, Carton 2416. Entretien entre János Péter et Maurice Couve de Murville.