Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

56 Közlemények szemben a birodalmi kormányzat átalakításának kérdésében. így az erdélyi adóreform most már a Haugwitz-reform keretébe illeszkedhetett bele. A rendek 1748. szeptember 30-i záró-felirata még 1748 utolsó hónapjaiban

49 átment a kancellária és a Hofdeputation kontroliján. Ott már érezhető volt az ütem felgyorsulása: a követeknek elég egy általános instrukció (legjobb lelkiismeretük szerint szolgálják az uralkodó és az ország javát), ezt sem kell előre felterjeszteni. Az egyes natiók és a taxális helyek képviseletében két-két követ küldésére adtak lehetőséget: a magyarból Bánffy Farkas és/vagy Bethlen Gábor, vagy Domokos Antal [!], a székelyek közül Lázár János és Henter Dávid, a szászok részéről Abrahami von Ehrenburg és Andreas Waldhütter, a taxális helyekről Kelemen Zsigmond és egy személy Fogarasvidék részéről.

50 A Ministerialkonferenz 1749. január 8-i ülésén még erősebben hangsúlyozták az új adórendszer szükségességét. Leszögezték, hogy Erdély adózóinak megőrzése az adóterhek egyenlősítésétől függ, de mivel a rendek e tekintetben sohasem jutottak megegyezésre, az uralkodónak kell döntenie. A követek felküldése így feltétlenül szükséges és sürgetendő. A magyar natio második követéül (Bánffy mellé) Bethlen Gábort javasolta, képességeire, őseinek érdemeire, tisztségének fényére

51 hivatkozva, és arra is, hogy a közbizalom feléje fordult. Mária Terézia egyetértett a Konferenz határozatával.

52 Ennek értelmében fogalmazták meg a királynő 1749. január 24-én küldött leiratát is, amelyet 1749. március 17-én olvastak fel a rendek előtt.

53 A Gubernium tett még egy kísérletet arra, hogy közös nevezőre hozza a rendek álláspontjait a követek felküldése előtt, és március 20-án úgy rendelkezett, hogy a natiók próbáljanak meg baráti egyezségre jutni. Erre egyrészt a magyar és a székely natio (és néhány velük tartó mezőváros, meg Fogarasvidék követei), másrészt a szászok és a többi taxális hely külön-külön tartottak ülést. A két natio még aznap írásos üzenetet intézett a szászokhoz. Szerintük azok adtak okot a követség felküldésére, mert csak a személyekre akarták kivetni az adót, és panaszt tettek amiatt, hogy a nemesi kúriák és a puszta jobbágy telkek kimaradtak a korábbi összeírásból, és extraneus, azaz nem erdélyi össze írókat kívántak. Ők (mármint a magyarok és székelyek) nem látnak más megoldást, mint hogy a szászok fogadják el a tervezetüket. A szászok — némi halogatás után — 1749. március 22-én válaszoltak: már nincs mód baráti egyezségre, hiszen Mária Terézia a két natio kérésére felrendelte a követeket, és magának tartotta fenn a döntést.

54 49 A pontos dátum itt sem ismeretes, de a Ministerialkonferenz 1749. január 8-án tárgyalta a feliratban foglaltakat, és a vita anyagát előzetesen körözni kellett a konferencia résztvevői között. >0 Ezt a kincstartó és a Gubernium jelölje ki, de ne az ottani főkapitány legyen. 51 Ekkor Doboka megye főispánja. '

2 A Ministerialkonferenz 1749. január 8-i felség-előterjesztése és ennek előkészítő anyaga (az 1748. szeptember 30-i felirat kancelláriai és Hofdeputationban zajló tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv), valamint az uralkodó válasza: EK:AG 1749: 27. ikt. sz. 53 Jkv. 1749: 5-7. 54 Uo. 14-18.