Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 49 Az első rendi tervezetek és a központi kormányzat Az adóreform ügye már 1742-ben napirendre került: Mária Terézia az év július 20-án úgy rendelkezett a Guberniumhoz és a rendekhez, hogy a következő országgyűlésen (a korábbi tervezetek alapján) dolgozzák ki az adóösszeírók instructióját, és terjesszék fel hozzá jóváhagyásra; arról is tegyenek jelentést, hogy egész Erdély újbóli összeírása szükséges-e vagy csak azoké a helységeké, amelyek összeírása hibásan történt? Jelöljenek összeíró biztosokat is a munka elvégzésére.

8 Akkor azonban még nem kerülhetett napirendre az ügy: az országgyűlések 1744-ig elsősorban a Habsburg- és katolikusellenesnek ítélt törvények eltörlésén vitatkoztak. 1745 végén azonban (a Hofcommission in Transsylvanicis, Banaticis et Illyricis erdélyi hatáskörének létrehozásával egyidejűleg) a Birodalom központi kormányzata úgy látta, hogy ideje kimozdítani a kérdést a holtpontról. Mária Terézia 1745. december 13-án utasítást adott a Guberniumnak: lépjen fel annak érdekében, hogy az adót az egyes natiók között, de az egyes törvényhatóságokon belül is arányosan osszák szét.

9 Az 1746 tavaszi országgyűlésen valóban napirendre került az adóreform kérdése. Az előcsatározásra 1746 márciusában került sor, de bizonyos nehézségek azonnal napfényre kerültek. Március 14-én a natiók nyilatkozatot tettek az országgyűlés előtt és mindhárman a saját adóját tartották túlzottnak. A székelyek egyenesen arra hivatkoztak, hogy a Diploma Leopoldinum mentesítette őket az abban megszabott adó (Quantum Diplomaticum) alól. A magyar natio kiállt amellett, hogy az új adórendszer formájára a szászok tegyenek javaslatot: minthogy azok — hangoztatták — érvénytelennek tekintik a korábbi adóösszeírást, ajánljanak ők jobb megoldást. A szász natio kitért ezelől, arra hivatkozva, hogy ehhez idő kell. Az országgyűlésen azonban már ismeretes lehetett a szászoknak az az álláspontja, hogy az adót az adózók száma szerint kell fizetni. Ez számukra nyilvánvalóan előnyös lett volna, hiszen a calculus kvótarendszeréből aránytalanul több adóterhet viseltek, mint amennyi adózóik száma szerint megillette volna őket. így azonban újabb igazságtalanság született volna, hiszen a szász székek adózói — még ha az ott élő románokat is beleértjük — egészében véve módosabbak voltak a magyar és székely törvényhatóságok adózó népénél. A székely rendek már 1746. március 14-i állásfoglalásukban felléptek a szász állásponttal szemben, hangsúlyozva az adózók között —jogállásuk, földjük termékenysége és értékesítési lehetőségeik tekintetében — fennálló különbségeket.

10 A székely állás8 EK:AG 1754:388 ikt. sz. Az 1754. augusztus 12-i rescriptum (leirat) történeti bevezetésében. 9 MOL Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (= EOKL) Gubernium in Transsylvanicum (in Politicis) (= G. P.) 1746:113 ikt. sz. 0 Tekintetbe kell venni — mondja a nyilatkozat —, hogy a szabad székely a hegyek között, a városoktól távol műveli földjét, így nem vehető egyenlőnek a jó földön élő szabad szásszal vagy armalistával, de a vármegyei (tehát földesúri hatóság alá vetett) szász sem a szabad szásszal, a székely jobbágy sem a szabad szásszal, a szabad székely sem a székely armalistával vagy a szabad királyi városok polgáraival (ez utóbbiak részesülnek a pénzforgalom áldásaiban), de a városok polgárai között is különbségek vannak. G. P. 1746:157 ikt. sz.