Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

42 Közlemények ismerte el, amire egyébként a püspök sem tartott igényt. Szálkai László végül bíbornokságot kért a kancellárságért cserébe, és végleg csak 1526. március 4-én mondott le tisztéről, és adta át a pecséteket, de nem a szeptember elején hazaérkezett Brodarics István szerémi püspöknek, a Szentszék jelöltjének, hanem Szalaházy Tamás veszprémi püspöknek.

252 Az országgyűlés után, 1525. július 11-én Burgio pápai nuncius úgy tudta, hogy „a hatvani országgyűlést Szálkai, Szapolyai vajda valamint a király és királyné csinálta ki előre, hogy a nádoron, Sárkányon és Várday Pálon üssenek."

253 Érdekes vélemény, főleg annak fényében, hogy az országgyűlés után kezdődött el a Fugger-Thurzó vállalat, illetve személy szerint a Thurzó Elek elleni sikkasztási per. Szerencsés Imre az országgyűlésen keményen vádolta a Fuggereket. Többek között azzal, hogy évente 15 600 márka ezüstöt vittek ki az országból, amiért Várday kincstartót 50 000 forinttal jutalmazták, és működésük során mintegy egy millió forinttal maradtak adósak a királynak.

254 Mivel Várday már korábban is (1523) kapott pénzt (5133 forintot) ajándékként — a gyakorlatban kenőpénzként — a Fuggerektől,

255 elképzelhető, hogy e kötődése miatt haragudott meg rá az udvar. Ennek viszont ellentmond, hogy a Fuggerekkel ellenséges köznemesség őt akarta kancellárnak Szálkai László helyett. Az 1526. április 24-én kezdődött országgyűlés május 7-i ülésén ellenben Szálkai esztergomi érsek, Thurzó Elek kincstartó és Sárkány Ambrus mellett már Várdayt is támadták a Fuggerekkel kötött előnytelen szerződések miatt.

256 A politikai közhangulat hullámzásai tehát Várdayt sem kímélték, végleg azonban sohasem sikerült félreállítani. Kancellár ugyan nem lett belőle, de gazdasági tapasztalataira ezután is szükség volt. Mohács Várday Pál egri püspöki bandériumával együtt II. Lajos tolnai táborában csatlakozott az oszmánok ellen induló királyi sereghez, amely augusztus 14-én Tolnáról Szekszárdra, majd Bátára vonult. Az egri püspök azonban nem lehetett ott a mohácsi csatasíkon, hiszen augusztus 19-én a király megbízásából Budára kellett mennie. Várday ellen akart szegülni a király akaratának, azzal védekezve, hogy a közelgő ütközet miatt most nem lehet távol a királytól anélkül, hogy becsületét sérelem ne érje. Ezt elkerülendő oklevelet állíttatott ki az uralkodóval, miszerint a feladatot csak királya kényszerítésére vállalta el. Mi lehetett az a fontos feladat, amely miatt az (invitum et renitentem) egri püspököt Budára kellett küldeni még az ütközet előtt? Bemard Beheim (Bohemus) körmöci kamaraispán, valamint Lengyel János és Bornemissza Péter ellen ugyanis ezekben a napokban emeltek vádat, hogy elsikkasztották a besztercebányai kamara jövedelmeit, miután az ezüst- és a rézbányákat a király megbízásából átvették. A király tehát Várdayt annak ügyességében és tapasztalatában bízva FRAKNÓi: Számadás, 184-187.. 195. KUBINYI: A magyar állam, i. m. 91.; L. Mon. Vat. 11/1. 234. RATKOS: Die Entwertung, i. m. 60. 91. Ij. RATKOS: Die Entwertung, i. in. 52-53. Mon. Vat. 11/1.376.