Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

37 Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó Mohács előtti pályafutása 1522-ben Várday már nem volt kincstartó, így gyakran küszködött pénzhiánnyal. Elképzelhető, hogy tartozásainak egy részét még mint kincstartó halmozta fel. A kölcsönöket nem állami célra vette fel, és azok visszafizetésére keresztény hitére és sub forma camere apostolice esküdött. 1521. február 20-án (DL 23517) Loksave-i (?) György királyi titkártól és Konrád Saurman boroszlói polgártól és kereskedőtől 8000 ezer jó magyar forintot kapott kölcsön. Kezesei között Trepka Andráson és Pogány Zsigmondon kívül gazdag polgárokat és kereskedőket találunk. Vingárti Horváth Gáspártól

217 1521. október 25-én (DL 23591) 1200 forintot, Csulai Móré Fülöp egri nagypréposttól és királyi titkártól

218 1522. február 3-án (DF 260508) 800 régi magyar forintot kapott kölcsön. Utóbbit — úgy tűnik — nem sikerült kifizetnie a határidőre (március 9-ig), egy augusztusban kelt oklevélben ugyanis azzal fenyegették, ha nem fizetné ki Móré Fülöpnek szeptember 29-ig a 800 forintot, az esztergomi helynök kiközösítése érvényben marad (!). Ezek után nem meglepő, ha Francesco Massaro velencei titkár 1523. évi jelentésében egyáltalán nem volt jó véleménnyel Várdayról. ,Azután itt van a veszprémi püspök, Pál deák úr, aki két ízben volt kincstartó. Rossz és hazug ember. Nem tartja be sohasem azt, amit ígér, azonban, hogy valamelyik célját elérhesse, kész volna megvásárolni az összes urakat, azonban szegény és tele van adóssággal. Elzálogosította a püspökségét 12 000 tallérért, azért várja az alkalmat, míg újból kincstartó lehet, hogy kifizethesse a királyi jövedelmekből adósságait. Valószínűleg újból meg is választják vesztegetései miatt."

220 Massaro lesújtó véleményénél azonban figyelembe kell vennünk, hogy ő általában az alapján ítélte meg a magyarországi politikusokat, mennyire támogatták Velence politikáját.

221 A Massaro által leírtakat ugyanakkor tények is alátámasztják. 1522. április 24-én (DL 89158) Várday 6300 forintért elzálogosította Pogány Zsigmond máramarosi sókamaraispánnak a veszprémi püspökség felét, úgymint Veszprém és Sümeg várak, valamint Peremarton birtok felét, azok összes tartozékával, és a bor- és gabonatizedekkel együtt. Talán ezzel hozható összefüggésbe Pogány említett veszprémi adminisztrátorsága is. Vincenzo Guidoto velencei követ szerint 1525-ben a veszprémi püspök éves jövedelme 10-12 000 arany volt.

222 Ennyivel számolhatott tehát Várday Pál is, ami egyrészt a tizedből, másrészt a püspökség birtokállományából származhatott. így Várday utóda, Szalaházy Tamás püspökségének kezdetén, 1524-ben felvett összeírás szerint a püspökség birtokai hét vármegyében (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna, Fejér, Esztergom és Pilis) helyezkedtek el. Hozzá tartozott két püspöki vár Veszprém és Sümeg, Veszprém püspöki város egy része: Szentmiklósutca és Szenttamásfalva, továbbá három mezőváros (Sümeg, Zalaegerszeg, Nova), 71 falu vagy falurész és öt puszta, valamint a budavári Mindszent (a mai Úri) utcában lévő püspöki kúria.

223 217 Királyi étekfogó mester (1523-1526), I. Ferdinánd fökamarása (1527-1545). BETHLEN: i. m. 199. 218 BÓNIS: A jogtudó értelmiség, i. in. 317. 2|y 1522. augusztus 29.: DF 260439 22(1 BALOGH.- Velencei diplomaták, i. m. LXI-LXII. Massaro, Lorenzo Orio követ titkára 1523. október 3-án kelt levelének összefoglalása. L. Marino Sanuto, i. m. III. 290. 221 KUBINYI: A magyar állam, i. m. 78-79. 222 BALOGH: Velencei diplomaták, i. m. LXXX. 223 KREDICS LÁSZLÓ-SOLYMOSI LÁSZLÓ: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. Urbárium episcopatus Vesprimiensis anno MDXXIV. Bp., 1993. 9-10. (Új Történelmi Tár 4.)