Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

34 Közlemények rint bár neki tettek ígéretet az adó lefizetésére, de azért hiszi és reméli, hogy a helyette kiküldött Pesti Mihály deáknak is le fogják fizetni.

189 Várday Pált azután Veszprémbe is követte, ahol 1521. május l-jén (DL 68523) mint a veszprémi püspökség adminisztrátora, társával Héderváry Istvánnal együtt árendába adta a kapornakkési tizedet Szapolyai János erdélyi vajdának. Nem sokáig maradhatott ott, október 8-án már ismét kincstári szolgálatban, Felső-Magyarországon adott nyugtát Bártfa városának a Szent Mihály napi adó lefizetéséről.

190 Abban az időben, amikor Várday nem volt kincstartó, Koszka is eltűnik szemünk elől, hogy azután Várday harmadik megbízatását követően 1523 telén-1524 tavaszán már mint kassai harmincadispán szerepeljen.

191 Várday nem sokkal kincstartói kinevezése után állíthatta Koszkát a kassai harmincad élére, valószínűleg Saiczlich János kassai harmincados társaként,

192 de lehet, hogy csak a bártfai filiát vezette, amely felét Várday kincstartó 1524. szeptember 29-én (218256) Kozymor Bertalannak, a kassai pénzverőkamara elöljárójának (prefecto cusionis camere Cassoviensis) adta azzal a feltétellel, ha Koszka követeléseit kielégíti.

193 Hogy nem csak erről lehetett szó, az is mutatja, hogy 1524. november 7-én (DF 218267) Kozymor Bertalan és Saiczlich János a felsőrészek harmincadosai voltak.

194 Nem tudni miért került erre sor, hiszen Várday Koszka szolgálataira kassai harmincadosként is igényt tartott, már ami az adóbehajtást illeti. Végül mint kassai harmincados adott nyugtát 1524. április 11-én (DF 218228) Bártfának, szeptember 5-én (DF 229760) Eperjesnek. Közben azonban valami történhetett, mert október 28-án (DF 229766) már arról írt a kincstartó Eperjesnek, hogy bár a 150 forint Szent Miháiy-napi cenzusról Koszka Szaniszlóval már megegyeztek, azt Koszkának mégsem adták oda. Koszka ekkor talán már beteg lehetett, 1525-ben ugyanis már nem élt. II. Lajos július 30-án utasította Abaúj vármegyét, hogy mivel Saiczlich János kassai polgár, aki az elhalt nemes Koszka Szaniszló birtokait adományba kapta, a Perényi István által Szaniszlónak elzálogosított Sziget (Zygeth) félbirtokot is elfoglalta István fiaitól, Ferenctől és Mihálytól, a birtokot Perényi István özvegyének és fiainak vegyék vissza.

195 Az örökös nélkül elhunyt Koszka Szaniszló birtokait ezek szerint korábbi társa, Saiczlich János kapta volna. „Császár Mihály" királyi titkár feljegyzése szerint őfelsége úgy határozott, hogy Koczka (!) [Szaniszló] javait — valószínűleg az ingóságokat —, mivel külországból származott, és örökös nélkül halt meg, össze kell gyűjteni, és a végvárak védelméhez puskaport kell belőle vásárolni. Pénzéből azonban több mint 3000 forint Várday egri püspöknél, kb. 1400 Vámosi Horváth Istvánnál, 800 pedig Sáros vármegye nemességénél volt.

196 Elképzelhető azonban az is, hogy Koszka sorsa egészen másképp alakult. Az 1525. évi 25. te. szerint „a Bánfa il. 5076. (DF 217982) Bártfa II. 5101. (DF 218007) 1523. december 11.: DF218184, 1524. január 3.: DF2I8201, 1524. március 31.: DF218222, 1524. április 11.: DF218228 1523. október 14.: DF 218173 Bártfa II. 5356. Bártfa II. 5367. DL 71196. DL-DF adatbázis. HORVÁT ISTVÁN: Verbötzi István emlékezete. II. köt. Levélgyűjtemény Verbőtzi István emlékezetéhez. Pest, 1819. 235-236. „Császár Mihály" királyi titkár naplójával kapcsolatban 1. KUBlNYl:^ magyar állam, i. m. 92.