Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

29 Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó Mohács előtti pályafutása tói méltóságot Várday Pál veszprémi püspöknek adományozta. Megparancsolta egyúttal a bártfaiaknak, hogy az említett püspök-kincstartó embereit, akiket az arra kijelöl, harmincadosoknak (pro tricesimatoribus) ismerjék el, és őket a bártfai harmincad elfoglalásában segítsék.

155 Szeptember 24-e tehát valószínűleg a tényleges kinevezés dátuma lehetett. 1523. szeptember 22-én (DL 101573) a veszprémi püspök mint fogott bíró működött közre, és még volt királyi kincstartónak nevezték.

156 Utolsó ismert említése okleveles forrásokban kincstartóként 1524. december 19. (DL 47582). A váltásnak még december 26. előtt meg kellett történnie, utódát, Thurzó Eleket ugyanis II. Lajos király már 1524. december 26-án (DL 62098) kincstartójának hívta. Thurzó első ismert kincstartóként kiadott oklevele 1525. január 18-án (DF 241275) kelt.

157 Kinevezése után Várday Pál nem késlekedett Thurzó embereinek leváltásával. 1523. október 4-én még Aczél János, Thurzó Elek királyi kincstartó familiárisa adott nyugtát Bártfának a szokásos Szent Mihály napi cenzusról, 1523. október 14-én már Saiczlich János kassai harmincados kérte Bártfától, hogy legyenek segítségére a harmincad elfoglalására kiküldött emberének, Pál kincstartó ugyanis a kassai harmincadot és fiókjait neki adta.

158 A kincstári kamarák kezelői a jövedelmeket vagy beküldték a kincstárba, vagy legtöbbször a kincstartó utalványára (deputatio) a kincstár hitelezőinek fizették ki. Az estenként külön kormányzattal bíró Erdélyben gyakran előfordult, hogy a kincstartó és a vidéki pénzügyi szervek közé beékelődött az administrator proventuum regalium Transilvaniensium, aki legtöbbször az erdélyi sókamarák ispánja volt.

159 1523 őszén II. Lajos király a kincstartó emberei által Nagyszebenben is elrendelte a nova moneta verését. Szeptember 28-án utasította a várost, hogy adjon a kincstartó embereinek, akik az új pénzt fogják verni, pénzverésre alkalmas házat. Szebenben ugyanis nem volt pénzverőház, a munka a mindenkori kamaraispán házában folyt. November 14-én pátenseket bocsátott ki az uralkodó az erdélyi városokhoz, amelyben megparancsolta nekik, hogy nyilvánosan hirdessék ki, az ezüst és a régi pénz vásárlása, illetve beváltása tilos. Minden királyi jövedelem kezelése ugyanis Várday Pál veszprémi püspök és királyi kincstartó feladata, ezért ezüstöt és régi pénzt csak nála, illetve az általa a nagyszebeni pénzverő élére állított Ártándy Pálnál és kollégájánál vagy embereiknél válthatnak.

160 1524 áprilisában azonban már megint a szebeniek bérelték a pénzverőt, akik mellé a kincstári rész (1/3) igazgatására Tornallyai Jakabot, az erdélyi sókamarák ispánját rendelte a kincstartó, illetve az uralkodó.

161 Tornallyai nem kaphatta meg a kincstár részét, ugyanis 5 Búrtfa II. 5269. Kiadta: ETE I. No. 100. L. SCHMlTTH: i. m. 272. Ugyanerről ugyanaznap Sopronnak: DF 204305 (Kiadta: HÁZI: i. m. 1/7. No. 43.) és Brassónak: DF 247184. 6 Thurzó Elek ugyanakkor már 1523. szeptember 6-tól tárnokmester. ERDÉLYI: i. m. 125. 7 Várday Pál kincstarlóként vállalt adósságait 1525-1526-ban térítette meg a kincstár. FRAKNÓI: Számadás, i. m. 148., 179-180.; 1526: ENGEL, JOANNES CHRISTIANUS: Fragmentum libri rationarii super erogationibus aulae Regis Hungáriáé Ludovici II. de anno 1526. Monumenta Ungrica. Wiennae, 1809. 205., 229.; KUBINYI: A királyi kincstartók, i. m. 58. 175. Íj. :x Búrtfa II. 5271. DF 218172; Bártfa II. 5272. DF 218173 y KUBINYI: A Nagyszebeni Pénzverde, i. m. 20. a Szebenhez: DF 245856, Besztercéhez DF 247737, Kolozsvárhoz: DF 281239, Brassóhoz: DF 247185 v. 246605. '' 1524. április 7.: DF 245823, 1524. április 12.: DF 245829, 1524. április 25.: DF 245824