Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IN MEMORIAM - Blazovich László: Kovacsics József (1919–2003) / 175–176. o.

In memóriám KOVACSICS JÓZSEF (1919-2003) Nálad van a Kovacsics, kérdeztük egymástól, ha vizsgára készülve vagy más célból fel kívántuk lapozni a Magyarország történeti demográfiája c. könyvét, amelyben szerzőtársakkal évtizedekre szóló alapművet készített a történeti tudományok művelői és a diákok számára. Akkor még nem gondoltam rá, hogy évtizedekkel később munkakapcsolatba kerülök az akkor számunkra könyve révén oly nagy tekintélynek örvendő tudóssal, akinek hosszú pályáján megadatott, hogy több tudományágban maradandót alkosson. Munkássága során a közigazgatási statisztika, a történeti demográfia és a joginformatika kérdéseivel foglalkozott, és emellett mindvégig nagy energiával szervezte maga körül mindazokat, akik vele hasonló kutatási területeken dolgoztak. Sikerekben és elismerésekben gazdag pályája során több mint 300 tanulmányt készített és jelentetett meg, köztük 36 könyvet. Mi, levéltárosok különös tisztelettel emlékezünk meg róla, mert pályáján mindvégig szoros kapcsolatot tartott a levéltárakkal és a levéltárosokkal. Miután 1954-ben a Központi Statisztikai Hivatal országos szakkönyvtárrá alakuló könyvtárának igazgatója lett, a Magyar Országos Levéltárral együttműködve szervezte meg a történeti statisztikai kutatásokat. Ila Bálinttal, mint társszerzővel együtt készítette Veszprém megye helytörténeti lexikona két kötetét (1964, 1980) és nagy sorozatának, a Magyarország történeti statisztikai helységnévtárának 19 kötetében számos levéltárban és levéltárral dolgozott együtt. Amint elmondta, e sorozatot a Veszprém megyei két kötet mintájára szerette volna elkészíteni, azonban az érdeklődés és a pénz hiánya ebben megakadályozta. Vasszentmihályon született 1919. szeptember 30-án. Bár az egyetemi évektől munkája és családja a fővároshoz és néhány évig Pécshez kötötte, szülőföldjétől nemcsak családi kapcsolatai révén, hanem lelkileg sem szakadt el. Ezt Vas megye települései és etnikai képe történeti demográfiai megvilágításban (1998) és Szentgotthárd és környéke. Település- és népességtörténeti lexikon (2000) mutatja. A nemzetközi tekintélyt szerzett tudósnak jutott ereje és energiája, hogy tegyen szülőföldjéért. Hivatali pályafutását a KSH-ban kezdte. Végigjárta a ranglétrát, a díjnoktól a fogalmazón és osztályvezetőségen át a tudományos intézeti igazgatóságig, és első munkahelyétől sohasem szakadt el teljesen. 1957-től 1959-ig a Pécsi Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének vezetését látta el félállásban, 1959-től 1989-ig pedig az ELTE Statisztikai Tanszékének vezetője, egyetemi tanára lett, 10 évig a BME-n mellékállásban oktatott statisztikát. Közben 1957-ben Államtudomány és statisztika címmel írt munkájával kandidátusi, 1972-ben pedig a Tanácsi munka hatékonyságának mérése c. disszertációjával akadémiai doktori címet szerzett. Mindig szívesen beszélt nemcsak az ország, hanem a maga számára is fordulatokban, inkább nehézségek, mint örömök közepette eltelt 1940-es és 1950-es évtizedekről. Bölcsen és higgadtan, a tanulságokat kiemelve emlékezett, vitapartnereiről ugyancsak nagy korrektséggel beszélt. Tudományos munkásságának témáit általában a konkrét élmények és a hivatalosan végzett munka során felvetődött kérdésekre adandó válaszok igénye ihlette. így születtek a Város és községstatisztika (1954), A történeti statisztika forrásai (1957), A közigazgatás statisztikája és organometriája (1977), Tanulmányok a településdemográfia és a várostörténeti demográfia köréből c. munkái, valamint tankönyvei. Ugyanez az igény vezette el az informatika területére, amely érdeklődési irányát két könyve jelzi: A beve-