Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - IRODALOM - Krisch András: Budapest und Wien. Technischer Fortschritt und urbaner Aufschwung im 19. Jahrhundert. Red. Peter Csendes und András Sipos. Budapest, Wien, 2003. (Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte, 40.) / 151–155. o.

154 Irodalom kedési csomópont jelleget kaptak. Budapest esetén fontos hátráltató tényezőnek bizonyult a Duna, mivel csak 1877-ben épült meg az első vasúti híd, amely a fővárosban a harmadik Duna-híd lett. A kötet következő témakörébe mindaz beletartozik, amely a ma emberének a kényelmét is szolgálja, vagyis a nagy vásárcsarnokok megjelenése, a gáz és a villany bevezetése, vagy a telefon megjelenése. A vásárcsarnokok felépülése nem vezethető vissza másra, mint a növekvő lakosság élelmiszer-igényeinek kielégítésére. Budapesten (Vadas Ferenc dolgozata) a 19. század utolsó évtizedében kezdtek a csarnokok kiépülni, további bővítésükre már a 20. század elején nem került sor, mivel az elvárásoknak nem tudtak teljes egészében megfelelni. Bécsben szintén nyugati mintára indult meg az építkezés, de ebben a városban az épületek nagy része még a jelenkort sem élte meg. így tehát ezekre a kiszolgáló épületekre szükség volt, sorsuk viszont semmiképpen nem tartozik a sikertörténetek közé. Egy modern város ma már elképzelhetetlen gáz-, víz- vagy villanyellátás nélkül. A 19. században ezek bevezetése, még a megoldandó feladatok közé tartozott. A gázhálózat magas tőkeigénye miatt befektetőként először magáncégek jelentkeztek, majd a 20. század elejére került a gázellátás a város kezébe oly módón, hogy a szerződéseket nem hosszabbították meg. Vadas Ferenc megállapította, hogy míg az utcákon gázzal világítottak, addig a Nemzeti Színház 1882. évi és a Keleti Pályaudvar 1884. évi árammal történő megvilágítása Monarchia szerte feltűnést keltett. A gázellátás Bécsben valamivel korábban kezdődött meg, mint Pest-Budán, viszont az ágazat itt is a századforduló tájékán került a város kezébe. Bár a gázt világításra Ausztriában egészen 1962-ig használták, a villany azonban, mint konkurencia már jóval korábban megjelent. Ezt a vonalat folytatja Eva Offenthaler a soron következő tanulmányban, amely az áramellátás térhódításáról szól. A technika fejlődése a ma telekommunikációnak nevezett területen is megindult, bár rohamos fejlődése inkább napjainkat jellemzi. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezhessen szükség volt azokra az alapokra, amelyek gyökerei ebbe a korszakba vezetnek viszsza. A század közepén megjelenő távirat még nem épült be az emberek hétköznapjaiba, az információáramlás sebessége miatt azonban sok mindenre használható volt. A fejlődés következő foka, a telefon elsősorban szintén az üzleti életben, illetve a sajtóban volt használatos, a civil szféra ekkor még kevésbé használta. Nagy hátránya volt az is, hogy távolsági beszélgetésekre a vonalak csak a 20. század elejétől lettek alkalmasak. Frisnyák Zsuzsa tanulmányát egy kuriózummal, a telefonhírmondó bemutatásával fejezi be. A kötet záró dolgozatát Sipos András írta, amelyben Bárczy István budapesti polgármester (1906-1918) a szociális lakásépítési programját taglalja. A főváros erre rengeteg energiát és pénzt költött. A Bárczy-korszakban épült szociális lakások még ma is meghatározzák Budapest városképét. A kötet tanulmányai kívülről befelé haladva mutatják be a két nagyvárost. Míg az elején a városok szerkezetéről általában olvashatunk, addig a könyv vége felé ez a felépítmény megtöltődik tartalommal, ami alatt itt elsősorban a közlekedési tényezőket értjük, a laktanyákat, a beépített-beépítetlen területeket, a gázellátást, valamint a telefonhálózatot. A tanulmányok egy része csak a szakirodalom alapján, ilyenkor pontos hivatkozások nélkül; más részük levéltári forrásokat is felhasználva íródott.