Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.

14 Közlemények szen nem egyszer előfordult, hogy ugyanazon címerképhez esetről esetre eltérő értelmezést fűztek. A címertan legkedveltebb forrásainak számító címereslevelek kettős propagandát is kifejthettek. Kiállítójuk számára fontos volt, hogy hirdessék a címeradományt írásba foglaltató uralkodó dicsőségét, bőkezűségét, készségét, illetve kizárólagos jogát a vitézi tettek (illetve esetleg egyéb kiváló cselekedetek) méltó megjutalmazására.

4 Ami a címernyerőt illeti, a címeres levelek narratióiban leírva (vagy lefestve) a címer képszerű bemutatása mellett gyakran szöveges leírását is kapjuk a címeradományt megelőző vitézi, hősi cselekedetnek. A címernyerő ilyenkor nemegyszer nemesi rangra emelésben, földbirtok adományban is részesült, és minthogy az ilyen armálisok a címernyerő és gyakran rokonain túlmenően leszármazóikat is feljogosítják a konkrétan leírt, lefestett címer viselésére, ami által a címeres levél az oklevélnyerő fél számára saját maga, illetve esetenként további családtagjai vitézi (vagy egyéb kiváló) cselekedeteinek egyfajta írásos bizonyítványa gyanánt is szolgálhatott. A címeradományra büszkének lehetett lenni, ha a címeradomány földbirtokadománnyal, nemességadománnyal együtt történt, a címer a két fontosabb másik jogelőny mellett másodlagos inkább propagandisztikus szerephez jutott. Előfordultak azonban olyan armálisok is, amelyek a már nemes, földbirtokos címernyerőnek státusbeli emelkedést, vagyoni gyarapodást nem nyújtottak, ilyenkor így önmagában az adományozott címer kizárólag a család presztízsét növelte. Az 1417 nyarán Konstanzban kiállított Szirmay címer az Isztriában, Lombardiában, Franciaországban, Angliában, Hollandiában és a Németországban Zsigmond királynak valamint az ország Szent Koronájának teljesített hű szolgálatokért adományozta a nevezetes rákos címert,

5 amit — hála az adománylevélnek — nyilván nyomban be lehetett mutatni a sok írni-olvasni tudó egyházi személyt és emellett (az armális festményét olvasni tudás nélkül is értékelni tudó) legkülönbözőbb országokból jött világi előkelőket felvonultató zsinati nemzetközi közönségnek. Ezen túlmenően, az így nyert címer a zsinatot követően Zsigmond király nemzetközi lovagserege előkelőinek a körében is tetszést arathatott. Néhány ilyen címerbemutatást követően már megtette a kívánt hatást a konstanzi lakóházra, vagy a különböző táborhelyeken a Szirmay-sátorra kitett címer képe is: az esténként szállásaikon borozgató, tábortüzeik mellett összecsoportosuló vité3 BERTÉNYI

I.: Magyar címertan, i. m. 48-53. 4 Itt szinte sztereotípiaként közlik az armálisok, miszerint a törvényes jogú nemesség éppúgy a királyi trón fényéből ered, mint a Napból a sugarak, minden nemesi jelvény forrása a királyi felség, úgyhogy mástól nem is eredhet ilyesmi, csakis a királyi trónustól. Ezért méltányolva a kitüntetetteknek a címereslevelek narratiójában, dispositiójiban (leggyakrabban részletesen) leírt érdemeit, ámbár nagyobb jutalomra volnának érdemesek, mégis szolgálataik némi viszonzásaként nekik és törvényes utódaiknak a bemutatott (néha le is írt, gyakrabban csak lefestett) címert adományozza az uralkodó, hogy azzal háborús és békés időkben, csatákban, tornákban, vitézi játékokban, pecsétgyűrűkön, sátrakon, kárpitokon stb. élhessenek és azt használhassák, és örvendjenek ők is és utódaik is a királyi kegy ilyen megnyilvánulásán, és annál buzgóbb lélekkel és erősebb vággyal törekedjenek a király szolgálatában, minél jobban látják magukat a királyi kegyelemmel elárasztva stb. stb. FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ-ÁLDÁSY ANTAL: Magyar Czímeres Emlékek. (Monumenta Hungáriáé Heraldica.) I—III. Bp., 1901-1926. (= MHH) I. 17-18. Az ilyen formulák azután fokozatosan egyszerűsödtek, és a birtokadományokban szerepeltetni szokottakhoz hasonultak. Minthogy nagy számban fordultak elő, a király javára szóló propagandahatásuk épp tömegükben rejlett, ezért egyenként nem is helyeztek olyan nagy hangsúlyt rájuk mint propagandaeszközökre. A megadományozottak számára is fontosak voltak azonban az ilyen típusú arengák, hiszen az uralkodó jóindulatát hangsúlyozták. 5 MHH I. köt. VI. sz. 43-44.