Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése,1. rész / 105–137. o.

130 Forrásközlések 16. München, 1937. augusztus 6. Hochverehrter Herr Professor! Besten Dank für Ihren freundlichen Brief von 5. Juli. Die Korrekturen sind wunschgemäß erledigt worden. Der Band geht Ihnen in den nächsten Tagen zu. Demnächst werden Sie auch noch 50 Sonderabdrucke von Ihrem Aufsatz erhalten. Ich würde mich sehr freuen, wenn der Band Ihren Gefallen fände. Der Aufsatz von Prof. Petranu

68 ist etwas polemisch. Ich habe aber schon mit Prof. Hekler

69 vereinbart, daß er im nächsten Jahrgang den ungarischen Standpunkt in dieser Frage entwickeln wird.

7 Begriff und Erforschung der nationalen Kunst. Südostdeutsche Forschungen, 2. (1937) 74-88. Coriolan Petranu (1893-1945) a kolozsvári egyetem művészettörténet-professzora, az erdélyi románság építészetének (fatemplomok) szakértője. „Nationale Kunst — írja Petranu — ist die Kunst einer Nation und zwar eine solche, die bestimmte unterscheidende Merkmale der Kunst anderer Nationen gegenüber besitzt. Nun ist es aber nötig, den Nationsbegriff klarzulegen, d. h. aus der unübersehbaren Fülle sich einer für uns brauchbaren Definitionsgruppe anzuschliessen. Wir brauchen prinzipiell eine Definition, die keiner Nation Unrecht bezüglich ihrer Nationalkunst tut. Wir sind uns darüber einig, dass die Grenzen der nationalen Kunst nicht zugleich den Staatsgrenzen von einst und jetzt entsprechen müssen. Daher dürfen wir nicht den poliüschen Staat und die politische Nation, sondern das Völkische, das Ethnische als naturgegebene Einheit als Ausgangspunkt und 'Schwerpunkt' betrachten. [...] Die Begriffsbestimmung der Nation war uns deshalb nötig um die große Ungerechtigkeit zu vermeiden, alle Kunstprodukte eines Völkerstaates mit Hilfe des Begriffs der 'politischen' Nation für ein einziges Volk in Anspruch zu nehmen. Solches ist z.B. in der ungarischen Kunstgeschichte leider noch immer nicht vorhanden." (Az igazi polémiát a magyar művészettörténettudománnyal azonban csak Petranu következő cikke idézi elő: Die Renaissancekunst Siebenbürgens. Neue ungarische Gesichtspunkte und Umwertungsversuche. Südostdeutsche Forschungen, 4. [1939] 307-338.) Petranuval Mályusz is külön foglalkozott a budapesti egyetemen a népiségtörténet tárgykörében tartott előadássorozatában (1936-1937, két féléves kollégium). A hallgatóság témába való bevezetése során a nyelvtudomány, etnográfia, etnológia, szociológia új vizsgálati módszereit is felhasználó Mályusz Petranu és az erdélyi román fatemplomok kutatásának példáján bizonyította, hogy az európai tudományos élet által kifejlesztett új metódusok ügyes stratégiával és természetesen a hazai viszonyokra való átültetésükkel átvehetöek, mi több felhasználásuk szükséges. Petranu — Mályusz bizonyításai szerint — prekoncepcióból kiinduló vizsgálódásai, tendenciózus következtetései és taktikus módon nyugat-európai elméletekkel harmonizáló megfogalmazásai nyilvánvalóvá teszik, hogy „a román tudományos élet nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a magyarság kulturális, természeti szerepét háttérbe szorítsa és a román népet alaptalanul felnagyítsa. Teszi ezt, sajnos, sikerrel. Viszont a mi igazunkat csak úgy tudjuk bebizonyítani, ha megállapításainkat egy külföldön is elismert modern teóriával [egyúttal logikai átkötés ez a Mályusz által szorgalmazott — német gyökerű, de a német megközelítéssel felvállaltan polemizáló — népiségtörténeti kutatások létjogosultságához! — O. L.] [...] támasztjuk alá. Ezért nagy jelentőségű, hogy néprajzi kutatásunk [...] a külföldön helyesnek bizonyult módszert alkalmazza. [...] A magyarság szerepét ugyanis sokkal hihetőbb formában tudjuk így megismertetni, mintha mi is az egész magyar faépítészetet autochton fejlödésünek, a magyar faj lelkiségéből eredeztetnénk, vagyis ha a román kutatással azonos elvi alapokon állanánk. Nemzeti és tudományos szempontból egyaránt nagyobb eredményeket érünk el, ha a kutatás modern eszközeit [...] alkalmazzuk, mintha elavult álláspontot képviselve, tendenciózusan törekszünk hamis teóriákat erőszakolni. [...] Amennyivel valószínűbb és természetesebb a magyar előadás, annál több a remény, hogy a most megtévesztett külföldi tudományos körök is elfordulnak majd a román kultúrpropaganda tudománytalan eszközeitől." (Az elhangzottakat — aprólékos munkával rekonstruálva — a '90-es években a Mályusz hagyaték gondozója, Soós István rendezte sajtó alá, Mályusznak az egyetemi előadásai második félévéhez készített jegyzeteit felhasználva. Vö. MÁLYUSZ ELEMÉR: Népiségtörténet. [Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok; 13.] Bp., 1994. A Petranura vonatkozó részek: i. m. 118121., az idézet helye: 121.) Hekler Antal (1882-1940) régész, művészettörténész, az MTA r. tagja. 1917-18-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatója, 1918-tól a művészettörténet ny. r. tanára. Antik művészettel (főként görög szobrászattal) foglalkozott. Valjavec 1937. március 9-én kelt levelével kereste meg a tekintélyes magyar művészettörténészt, hogy a Petranu által erőteljes módon képviselt konfrontativ román művészettörténeti álláspontot magyar oldalról el-