Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai a 16. században / 59–103. o.
63 Kenyeres István: A királyi Magyarország bevételei és kiadásai A kiadások szinte legjelentősebb tételét a török elleni védelem költségei jelentették. Ugyanakkor tudjuk, hogy — különösen a Mohácsot megelőző időszakban — a katonai szükségletek jóval felülmúlták a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat. A kincstár állandó deficittel küzdött, aminek eredményeként a végvárak ellátása és a végvári katonaság fizetésének előteremtése szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. Jól szemlélteti a problémát az 1523. évből fennmaradt két kincstartói költségvetés-tervezet is. A Thurzó Elek által 1523 áprilisában készített verzió mintegy 190 000 Ft-nyi bevételt irányzott elő, amellyel szemben 237 000 Ft kiadást terveztek, ebből a katonai költségek 106 000 Ft-ot tettek ki. Az ugyanezen év decemberében, már Várday Pál kincstartósága alatt készült tervezet az előzőben megjelölt összegnek kevesebb, mint felét(!) kitevő bevétellel számolt, mindössze 88 000 Ft-tal, ezzel szemben a kiadásokat 150 000 Ft-ra tette, amelyből csupán a katonai költségek 109 000 Ft-ot tettek ki. A korabeli pénzügyigazgatás színvonalát és helyzetét jellemzi, hogy az ország első számú pénzügyi tisztviselője, illetve utódja által ugyanazon évben készített tervezetek bevételei oldala között több, mint kétszeres (!) eltérés mutatkozik. Mindkét előirányzat már eleve jelentős deficittel számolt, sőt az utóbbi szerint a bevételek még a katonai kiadásokat sem érték el! 16 A helyzeten a Jagellók alatt szinte már megszokottá vált külföldi pénzsegélyek sem tudtak lényegesen segíteni. 17 A Jagelló kori pénzügyigazgatás helyzetét jól mutatják a fenti adatok: a kincstári jövedelmek elzálogosítása, illetve átengedése, továbbá a gyenge központi hatalom visszaszorulása az adóigazgatásban az államháztartás állandó kiegyensúlyozatlanságát idézte elő. A bevételeket meghaladó kiadások miatt kölcsönöket kellett felvenni és azok törlesztésére kellett fordítani a kiadások jelentős hányadát, miközben a bevételek még a legalapvetőbb kiadások fedezésére sem volt elegendőek. 2. A királyi Magyarország adóterülete és adófajtái Az adóterület változásai I. Ferdinánd magyar királyként egy, a Jagellók időszakához képest is ziláltabb anyagi helyzetű országot örökölt. Nemcsak a most már valóban közvetlen török fenyegetés és hódítás apasztotta a kincstári bevételeket, hanem meg kellett osztania az ország feletti hatalmat I. (Szapolyai) János királlyal (1526-1540). Ez a megosztottság János halálával (1540) sem szűnt meg, sőt Buda eleste után (1541) állandósult a középkori magyar királyság három részre szakadása. Azok a tétova kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy legalább a két keresztény országrészt, a Habsburgok uralma alatt lévő ún. királyi Magyarországot és a Szapolyai királyságának maradványain felépült Erdélyi Fejedelemséget egyesítsék — az 1551-1555. közötti rövid időszakot leszámítva — kudarcba fulladtak. 16 A fenti tervezetek már az 1521. évi pénzrontást követő pénzügyi helyzetben készültek, így az abban megjelölt abszolút értékekkel óvatosan kell bánni. HERMANN Zs. L.: Államháztartás, i. m. 327-333. Szakály Ferenc a Mohács előtti időszakban a végvárak fenntartásának költségeit évi 200 000 Ft-ra becsülte. SZAKÁLY FERENC: A mohácsi csata, Bp., 1977. 78-82. 1 HERMANN ZS. L.: Államháztartás, i. m. 320-321.
