Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.

4 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban király egy 1412-ben kelt oklevelét, azaz a tulajdonos veszprémi káptalan levéltára egy négyszáz év előtti oklevélre jelentett ki korlátozást.

2 Az 1940-es években a Magyar Országos Levéltár örizetében lévő iratok közül az 1790 előtt keletkezetteknél nem volt kutatási korlátozás. Ekkoriban az intézményben őrzött iratok szinte kizárólag 1900 előtt keletkezettek voltak. Az 1867 utáni iratok kutatása a kutatói igény szinte teljes hiánya miatt nem jelentett gondot. Az adatvédelem, információszabadság, közérdekű adat fogalma a 20. század első felében még ismeretlen fogalomként nem tartozott a levéltári kutatások meghatározó elvei közé. A levéltári kutatások jelentős részét, majd 60%-át a családtörténeti kutatások tették ki.

3 1945 után az 1918. december 3l-e előtt keletkezett iratok kutatása teljes körűen szabaddá vált. Ekkor minden 30 évnél régebbi irat kutatását lehetővé tették, sőt esetenként 10-20 éves iratokét is. A levéltári kutatások feltételeit első alkalommal 1947-ben rögzítették jogszabályi szinten, a levéltárügy rendezéséről szóló XXI. tc-ben. A te. 4. §-a alapján „köziratokban a közirat fenntartójának engedélyével magánszemélyek kutatást végezhetnek és azokról másolatokat kaphatnak, ha a kutatás tárgyául szolgáló, illetőleg másolandó közirat keletkezésétől már 50 év eltelt és ha a közirat nyilvánosságra hozása a közirat fenntartójának megítélése szerint közérdeket nem sért." Az 50 évnél régebben keletkezett iratok kutatása sem volt lehetetlen: a közirat tekintetében illetékes miniszter engedélye kellett hozzá. A törvény modern felfogásban igyekezett ötvözni a hivatali érdeket, a történetírás érdekeit és a magánérdeket, amelyeket ma az aktanyilvánosság és korlátjai, a tudományos kutatás szabadsága és a személyes adatok védelme alkotmányos jogai fogalmaként használunk. A törvény fenntartotta a jogot a közérdek sérelme esetén az 50 évnél régebbi irat kutatási korlátozására, de az eljárást részletesen nem szabályozta. Ugyanakkor előrelépés volt a törvényi szintű, mindenkire egyaránt kötelező érvényű szabályozás. Európa több államában hasonló, 50 éves időhatár volt érvényben akkoriban.

4 A te. csak rövid ideig élhetett, a politikai váltás a levéltárügy területét sem kerülte el. Továbbiakban alacsonyabb szintű jogszabály, a levéltárakról szóló 1950. évi 29. tvr. határozta meg a hazai levéltárügy jogi kereteit, köztük a levéltári kutatásokét is. A tvr. 7. §-a kimondta: „a közlevéltárak őrizetében lévő iratokban kutatást lehet végezni", amelynek feltételeit, módját és díját a közlevéltár ügyviteli szabályzatában kellett megállapítani. Adott kutatás tudományos voltát az akkor létrehozott állami szerv, a Levéltárak Országos Központja (LOK) állapíthatta meg. A tvr. 25. §-ában foglaltak alapján ugyanakkor a minisztériumok vezetői közérdekből zárt anyaggá nyilváníthattak egyes iratokat, iratcsoportokat. A tvr. végrehajtási rendelete

5 a „felszabadulás előtti időből" származó iratok kutatását magánszemélyek részére 2 Az ok feltehetően az volt, hogy Zsigmond ezen oklevele a hántai prépostság 13-14. századi kiváltságait erősítette meg, az oklevél utalásos közlésénél pedig a veszprémi káptalan kiváltságára utaltak, azaz gazdasági érdekről lehetett szó. Közétette: BORSA IVÁN: Kutatási korlátozások. Levéltúri Szemle, 38. (1988) 4. sz. 9-11. 3 SZABÓ ISTVÁN: Az Országos Levéltár kutatói az utóbbi nyolc év alatt. Levéltári Közlemények, 11. (1933) 34. sz. 313. és RÓNAY LÁSZLÓ: Az Országos Levéltár kutatóterme 1934-1946-ban. Levéltári Közlemények, 24. (1946)3. sz. 338. 4 Angliában a Public Record Oftice-ben 1969-ig, Ausztriában az Österreiches Staatsarchivban 1974-ig 50 év volt a kutatás időhatára. 5 1.610-26/1950. (VIII. 8.) VKM sz. rendelet