Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Németh János: Buda város jogkönyve. Közreadja: Blazovich László / 308–312. o.

312 Irodalom jogkönyv elejét a vélhetően fejből író (illetőleg legalább a bevezető részt fejből író) szerzőnek is nehéz volt megfogalmazni. A szövegben található néhány vitatható olvasat, amelyek közül néhányat kiemelek. A 360. § végén a fordítás nem tüntet fel egy lényeges mondatot, amelyet Lyc harmadik keze írt a cikkely mellé. A regiszter 290. számú címe (294.) a fordítás szerint „Az akarattal, de előzetes szándék nélkül ténylegesen elkövetett gyilkosságról (és gyilkossági kísérletről)". A szövegkiadásban azonban [vnd willen] szögletes zárójelben szerepel, ami arra utal, hogy a scriptor által áthúzott szó (ez a kéziratban ellenőrizhető is). Az „és gyilkossági kísérletről" kitétel tehát a német szövegben nem szerepel. 10. §. „A királynak 21 márka megmunkált ezüsttel tartoznak kannára, palackra vagy más ezüst edényre" helyett egy lehetséges fordítás: „A királynak 21 márka súlyú, ezüstből készített kannával, palackkal, vagy más ezüst edénnyel tartoznak." 139. §. „mindenféle régi ruhát, régi lepedőt vásárolhatnak és kifordíthatnak" (vnd wenderi) helyett: „mindenféle régi ruhát, régi lepedőt és anyagot is vásárolhatnak". 269. §. „s a vád tárgya akár nagyon kicsiny, akár felettébb nagy, vagy akármekkora" helyett: „a legkisebb, legcsekélyebb és a legnagyobb dologért is védekezzen". 278. § „annak büntetését a bíró helyett a király elengedheti" helyett: „annak a bíró által kiszabott büntetését a király elengedheti". Mindezek alapján megfogalmazhatunk néhány módszertani konzekvenciát, melyek abból adódnak, hogy hasonlójellegű és terjedelmű német szövegeket ez idáig nem fordítottak magyarra. Az érthetőségre feltétlenül törekedni kell, ahogy ezt Schmidt József is tette. Az eredeti szövegen azonban már nem kell változtatni, hozzátenni vagy lefaragni belőle, amikor még érthető a magyar szöveg. A modern terminusok használata is elkerülhető. Mindez a magyar fordítást néha a szükséges mértékben archaikusabbá tudja tenni. A túlságosan németes szintaktikai szerkezeteket, szóismétléseket és -halmozásokat érdemes elkerülni, hiszen azok néha magyar fordítás érthetőségét veszélyeztetik, s nehézkessé teszik a magyar szöveget. A fent bemutatott néhány a tartalom visszaadása szempontjából kevéssé lényeges kifogás és vitatható olvasat ellenére a magyar szöveg rendkívül értékes fordítás, és nagy segítsége lehet a történész-, joghallgatóknak egyaránt, a kutatóknak pedig egy vizsgálható forrást ad kezébe. Egy kétnyelvű kiadás talán kevésbé szükséges, mint egy kommentárral ellátott magyar kiadás, utóbbi azonban komoly kutatásokat igényel. Ezt a munkát ösztönözheti a gondosan előkészített, immár magyar nyelven közreadott szöveg. Németh János