Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csetri Elek: Iratok a jakobinusság erdélyi történetéhez / 221–255. o.

226 Forrásközlések an elsősorban a francia-szimpátiát, a francia eszmék, forradalmi megvalósítások és a francia hadsereg győzelmei iránti lelkesedést nehezményezték, aminek hátterében nyíltan antimonarchista magatartás, a Habsburg-monarchia iránti ellenszenv húzódott meg, valamint a remény, hogy itt is „francia világ lesz". A Málnási József ellen ugyancsak külön pontba szedett vád súlypontja a nevezett rendelet-uralom elleni nyilatkozatokat és nyílt fegyveres lázadással való fenyegetőzést tartalmazta; Málnási Lászlót pedig azzal vádolták, hogy két falu gyűlésén azt tudakolta: a parasztok a császárral vagy pedig földesuraikkal tartanak-e? Végül két értelmiségire szegezett vádpont következett. Gyarmathi Sámuelt azzal vádolták, hogy francia katechezist és keresztény vallás elleni könyveket birtokolt. Utolsónak a Gheorghe Sincai elleni, felségsértés számba menő, előbb már említett vádak summáját találjuk. Pontosan a nevezetes vallatás befejezésének napján, május 6-án azonban Fejérvári Sámuel patikus újabb feljelentést írt az udvarnak, amelyben ismét súlyos vádakkal állott elő. Ezúttal Tóbiás marosvásárhelyi ügyvédet és több nagyenyedi és abrudbányai tisztségviselőt illetett összeesküvés és hűtlen kezelés, az államkincstár megkárosítása vádjával.

1 Nyilván ezzel kapcsolatban is kivizsgálás következett. Visszatérve azonban a részletezett tanúkihallgatásra, említettük, hogy annak latin összefoglalója Cserei János fiscalis director opinióját is tartalmazta. Az irat hátán ugyanakkor megtalálható a gubernátor sajátkezű véleménye is, ami szerint — Cserei idézett álláspontjából a következtetést levonva — a tanúkihallgatást még kiegészítendőnek ítélte.

1 Az annak alapján készült Kérdések négy dologra vártak választ. Először az AlsóFehér vármegyében 1794-ben tartott titkos gyűlések helyére és résztvevőire voltak kíváncsiak. Másodszor az ugyanazon évben Alsó-Fehér vármegyében megfordult székelyföldi futár felöl érdeklődtek, mégpedig arról, hogy személy szerint ki volt az és kinél fordult meg. Harmadszor a Hunyad vármegye limitaneus (határőr) katonáinál járt küldöttek érdekelték a kérdezőket, végül pedig küldetésük célja.

17 Az ügy további lefolyására nem sikerült rábukkanni. Az Alsó-Fehér vármegye jakobinusaira és elégedetlenjeire vonatkozó pert minden bizonnyal elsodorta a történelem. Az 1796-97. évi itáliai háború és az Ausztria által abban elszenvedett vereség, az azt követő katonai erőfeszítések körülményei között más hangsúlyok érvényesültek. A Habsburg Birodalom a magyar köztársasági mozgalom idején példát statuált Magyarországon, a fővétkesnek nyilvánított személyeket vagy kivégezték, vagy pedig várfogságba vetették. Az iratainkban előforduló erdélyi gyanúsítottakat is súlyos vádakkal illették. Azt, hogy hütlenségi per indult-e ellenük, már nem tudjuk pontosan megállapítani, erről a guberniumi iratok nem szólnak, a Királyi Tábla levéltári anyaga pedig elpusztult. Ismeretes viszont, hogy Bécsnek sikerült akaratát keresztülvinnie az egész monarchiában, így Erdélyben is. Ennek a periférián fekvő tartománynak az erőtlen, kezdeti fázisban lévő szervezkedése nem jelentett különösebb veszélyt a szervezett, nagy hadi apparátussal rendelkező bécsi udvar számára. A megfélemlítés, perbefogás, hivatalból való elbocsátás eszköze itt is hatékonynak bizonyulhatott és a szóbanforgó erdélyi jakobinus szervezkedés csendesen elhalt. 15 MOL GubTransPraesIr. 1667/] 796. 16 Uo. 17 Uo.