Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

211 Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról katolikusok számára káplánról, különben nem lenne pap ezen a vidéken. A feleség ezután katolikusként kívánt élni, és csak azzal a teltétellel maradt együtt a férjével, hogy az is katolizált. 8. Előfordul, hogy a katolikus ílatal szolgálólányt tart a házában, sőt gyermekei is születnek tőle, és nem meri házasság nélkül magánál tartani, mivel a török bíró súlyosan megbüntetheti ágyasságért. Ezért a katolikus a török kádi elé járul," és előtte feleségül veszi a szolgálót. A kádi mindkét felet megkérdezi: elégedett-e a másikkal, szabad akaratából és a keresztény törvény szerint megy-e hozzá, majd igenlő válaszok után az egészet írásba foglalja, a férfi hozományígéretével együtt. A törököknél ugyanis nem a nő, hanem a férfi tartozik hozománnyal, de csak írásbeli ígéretet ad, megfizetnie pedig akkor kell, amikor elhagyja a feleségét. Kérdés: ezt a házasságot a lelkiismereti fórumon lehet-e tartani, és utána a felek újabb házasságot köthetnek-e. 9. Ezeken a területeken sok orvos, fizikus és sebész működik, akik mindenféle nemzetet gyógyítanak, különösen a törököket, hogy pénzt keressenek. 10. Sok helyi katolikus kézműves gyárt fegyvereket, nyergeket, pajzsokat és lándzsákat, közülük sokakat a szultán fizet, ezért kötelesek ott lakni, és mesterségüket folytatni, hogy a török közönség igényeit kielégítsék. 11. A martalócok nagy része szerb szakadár, de vannak köztük olyanok, akik szívesen jönnek a katolikus templomba misét hallgatni, és a katolikus kereskedőkkel együtt akarnak a szentségekhez járulni, megmaradva a török zsoldjában. A káplán azon bíztatására, hogy hagyják ott a török szolgálatot, azt válaszolták: nem merik ezt tenni, mivel rögtön árulóként és kémként ítélnék el, és karóba húznák vagy felakasztanák őket, családjuk pedig örökös szolgaságra jutna, menekülni pedig még kevésbé tudnak. Ezeket az embereket nem űzhetik ki a templomból, és nem tagadhatják meg a szentségeket, legfeljebb szép szóval, felmentést ígérve számukra a pápától. Ezt türelmetlenül várva szentségek nélkül élnek és halnak meg. 12. A törökök és feleségeik a katolikusoktól szoktak kérni ereklyéket és Agnus Dei-t nyavalyatörés ellen, néha (talán tudatlan személyektől) kapnak is. de többször nem megáldott és nem szent dolgokat adnak nekik azt állítva, hogy szentek. 13. A katolikus kereskedők hitelben eladják áruikat tekintélyes törököknek, akiknek nem mondhatnak ellent, és a török nem akarván pénzzel fizetni, lovakat, aranyozott támadó és védő fegyvereket hagy zálogul. A török halála után a kereskedő bírósági rendeletre eladja a fegyvereket, természetesen törököknek. Hasonlóképp egy kereskedő az utazás után lovát nyilvános árverésen áruba bocsátja, és törököknek adja el, mert nincs más vevő. Ezek a kereskedők az In Coena Domini bulla által előírt kiközösítésbe esnek-e? 14. Vajon a levantei részeken szabad-e katolikus kereskedőknek törököktől vásárolni, és nekik eladni az In Coena Domini bullában tiltott árukat? 15. Előfordul, hogy fogságba esett és erőszakkal iszlamizált, vagy önként törökké lett személy, miután megházasodott és gyermekei lettek, meggondolja magát, felkeresi a káplánt, és vissza akar térni katolikus hitére, azonban ezt nyíltan nem teheti, mivel nem hagyhatja el családját, és nem menekülhet el. Ennél fogva meg akar gyónni, és belül keresztényként kíván élni, titokban imádkozni, de kívül továbbra is török marad, gyakorolva mesterségét vagy kereskedve. Mit kell tenni hasonló esetekben? 16. A katolikusok, sőt papok és többször szerzetesek is utazás során helyi szokás szerint öltözködnek: a ruhák magyarosak, régi görög süveggel, amelyet általában a törökök is viselnek, kivéve azokat, akik turbánt hordanak, amit a keresztények nem viselnek. A keresztények megérkezve úti céljukra ruhát cserélnek, és különösen a görög süveg helyett fekete kerek süveget húznak. Az utazás alatt kényszerűségből hordanak álruhát, mivel különben egy tizedük sem érkezne meg épen, kirabolnák és megölnék őket. Van-e ebben valamely lelkiismereti aggály, ugyanis másként nem lehet közlekedni és kereskedni ezeken a részeken? 17. Egy katolikus kereskedő egyedül indult útnak, és a biztonságos utazás érdekében janicsárnak vagy csausznak öltözött. Jól tudván törökül, török társasághoz csatlakozik, nem árulja el keresztény mivoltát, velük együtt bemegy a török templomba, és külsőleg végzi a török szertartásokat, de belül a Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet mondja. Mindezt (mint mondja) kényszer-