Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról 207 oldozhattak fel az In Coena Domini bullában foglalt kiközösítés alól. A jezsuita miszsziók forrásanyagából ismert az iszlamizált balkáni délszlávoknak a keresztény vallás számos eleméhez (szentségekhez, ünnepekhez, Mária-tisztelethez) ragaszkodó szinkretizmusa. A szentségek (különösen a keresztség) és a szentelmények bajelhárító funkciójú vételét a nem katolikusok részéről a katolikus egyház természetesen nem engedélyezte, a muszlírnoktól azonban nehezen tagadhatták meg ezt a kérésüket.

47 Hasonlóan súlyos lelkipásztori problémát jelentett a sokszor kényszerből iszlamizált keresztények kriptokatolikus vallásgyakorlata, hiszen esetükben az iszlámmal való szakítás a körülmények miatt teljességgel lehetetlen volt.

48 A huzamosabb ideig török területen élő raguzai kereskedők sok esetben a szolgálóikat ágyasukká tették, majd a török hatóságok retorzióit kivédendő a kádi előtt házasságot is kötöttek velük. Papjaik az ilyen kapcsolatokat néha meglehetős nagyvonalúsággal kezelték, így Don Vincenzo is, miként az a jelentésből és később a szófiai püspök panaszaiból kitetszik. A raguzaiak a magyarországi hódoltságban és Belgrádban sokszor tartottak nem katolikus rabszolgákat és alkalmazottakat, katolikus iskolák híján protestáns tanintézménybe küldték gyermekeiket tanulni, gyakoriak voltak a vegyes házasságok, különösen a szerbek és a horvátok között.

49 A rendes hierarchia és intézményrendszer hiánya, illetve az egyházi büntetések hatástalansága miatt az török területeken a papok csak megfelelően széles körű felhatalmazások birtokában működhettek hatékonyan. A budai káplán jelentésének második részében ezeket a szükséghelyzeteket ismerteti, olykor konkrét példákkal is alátámasztva kérését. Az általa elősorolt esetek a missziós gyakorlatnak a későbbiekből is jól ismert nehézségeit jelenítik meg: a papok templomok és keresztélökutak hiányában, az utazás nehézségei miatt kénytelenek templomon kívül keresztelni, magánházaknál és olykor naponta kétszer misézni, az utolsó kenetet rejtve a betegekhez vinni, és a tavalyi szentelt olajt használni. Ezzel kapcsolatban mesélte el egy magyar pap esetét, aki a falvakat járva a breviárium lapjai között vitte a szenteletlen ostyákat, és az átváltoztatás szavainak elmondása után rögtön megáldoztatta a betegeket. Az eredményes lelkipásztori munka érdekében széleskörű feloldozási felhatalmazásokat kért a pápának és püspököknek fenntartott esetek és a házassági akadályok alól, ezek hiányában ugyanis a katolikusok elhagyták hitüket, a szerb pópa vagy a kádi előtt kötöttek házasságot. Ezekre az engedélyekre annál is inkább szüksége volt, mivel a 16. század végén remény sem volt arra, hogy a magyarországi hódoltságban püspök működjön. Ennek tudatában kért a maga számára felhatalmazást a bérmálás szentségének kiszolgáltatására, liturgikus eszközök megáldására, búcsúk hirdetésére, sőt a kóbor egyháziakkal szembeni fellépés érdekében apostoli vikáriusi vagy vizitátori megbízást is, előrevetítve ezzel a missziós MOLNÁR A.: Jezsuiták a hódolt Pécsett, i. m. 257. MOLNÁR A.: Jezsuiták a hódolt Pécsett, i. m. 255-256.; KuŐAN, LJUBOMIR: De communicatione in sacris quaestiones selectae. (Dissertatio ad lauream in Facultate iuris canonici Pontificiae Universitatis Gregorianae). Romae, 1943. 42-52. Ezzel a problémával a későbbi misszionáriusok sem tudtak mit kezdeni, a saját és a keresztény közösség biztonsága érdekében általában lemondtak a róluk való gondoskodásról. MOLNÁR A.: Katolikus missziók, i. m. 171.; UÖ: Rómából Belgrádba, i. m. 275. Ezekre számos adat található a missziós jelentésekben, illetve: MOLNÁR A.: Katolikus missziók, i. m. passim. A szentszéki hatóságokhoz a missziókból igen sok hasonlójellegű lelkipásztori probléma érkezett, amelyekből bőséges válogatást nyújt: Collectanea S. Congregationis de Propaganda Fide, seu decreta, instructiones, rescripta pro Apostolicis Missionibus. I. (1622-1866). Romae, 1907.