Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

200 Forrásközlések alkotásai közül elsősorban a katolikus Biblia-fordítás tartott számot az inkvizíció figyelmére, de Róma Biblia-politikájának függvényében a protestáns lakossággal (és így protestáns Biblia-fordításokkal) is rendelkező országban a katolikus fordítás megjelenése elé sem gördítettek akadályt.

28 3. Raguzai kereskedők és papjaik a hódoltságban Raguza, ez a kicsiny Adria parti városállam kiterjedt kereskedelmi hálózattal rendelkezett az Oszmán Birodalomban, amelynek előzményei a középkorra nyúltak vissza. A 1415. században jelentős kereskedelmi hálózatot hozott létre Szerbiában és Boszniában, de kereskedőit megtaláljuk Bulgáriában és Albániában is. Raguza tehát az első számú közvetítővé vált az Adria két partja között. A város a kezdeti vonakodás ellenére sem kerülhette el, hogy a Balkánon tartósan berendezkedő oszmán hódítókkal rendezze a kapcsolatait. Az első szultáni kiváltságlevél 1430-ban született, a végleges rendezés az 1458-ban kibocsátott ahdnáméval történt meg. Ennek értelmében Raguza éves adófizetés fejében megőrizhette szabadságát, és az Oszmán Birodalom területén rendkívül kedvező kereskedelmi kiváltságokkal rendelkezett. A nagy horderejű privilégiumok hátterében nyilván Raguza egyedülálló lehetőségeit kell keresnünk. Az Oszmán Birodalomnak szüksége volt a nyugati kereskedelem életben tartására, ezt a közvetítő feladatot leginkább egy az ö fennhatóságát adófizetéssel elismerő, ugyanakkor jó nyugati kapcsolatokkal rendelkező semleges állam tudta ellátni. A fentieknek köszönhetően Raguza a 15. század második felétől kezdve helyreállította az előző évtizedekben lerombolt balkáni kereskedőhálózatát, és a 16. századra az egyik legfontosabb közvetítővé vált az Oszmán Birodalom és a nyugati világ között. A raguzai kereskedők már a 13. század második felében megjelentek Magyarországon, és különösen a Szerémségben folytattak jelentős kereskedelmi tevékenységet, mellette működtek még Belgrádban, Kévén, Nagybányán, Budán és Székesfehérvárott. A raguzaiak hódoltsági kereskedelmének története 1521-ben, Belgrád elfoglalásával vette kezdetét, de az igazi áttörés 1541-ben, Buda török kézre kerülésével következett be. Az új lehetőségeket gyorsan felismerő raguzai üzletemberek az 1540-es években gyorsan elfoglalták a magyarországi piacot: 1542-ben Budán, 1544-ben Pesten, 1545-ben pedig már Pécsett is megjelentek. 1552-ben, Temesvár elfoglalásával újabb területek nyíltak meg előttük. Az első Temesváron működő kereskedőről 1554-ből van adatunk. A nagyobb arányú megtelepedés és üzleti tevékenység az 1560-es években kezdődött, és Temesvár Buda mellett a belgrádi kolónia másik magyarországi alközpontjává fejlődött. Az 1550-es és 1560-as években több kisebb kereskedőtelepet is létrehoztak illetve felújítottak: Eszék és Újlak mellett működtek még a szerémségi Karlócán, a Temesközben Lippán, a Drávától északra pedig Székesfehérvárott, Esztergomban, Ráckevén, Tolnán, Szegeden, és nyilván a többi török-balkáni lakossággal rendelkező hódoltsági városban is. A temesvári kereskedőtelepről Karánsebesen és Lippán át megnyílt az út az Erdélyi Fejedelemség és a román vajdaságok irányába is. A raguzaiak magyarországi kereskeMOLNÁR ANTAL: A horvát és magyar katolikus Biblia-fordítás és a római inkvizíció. Magyar Könyvszemle, 118. (2002) 24-37.; UÖ: KaSicev prijevod Biblije, isusovacki red i Sveta Stolica. (O propalom pokuSaju izdanja jedne knjige). Povijesni prilozi, 22. (2Ö03) sajtó alatt.