Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

197 Molnár Antal: ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról semmilyen dokumentumot nem találunk. Ennek ellenére a hazai sajtóban is, mégpedig egy római levéltári kutatásokban jártas történész részéről látott napvilágot olyan vélekedés, miszerint a levéltárban bogumil kéziratok (!) előkerülését remélhetjük.

19 A Hittani Kongregáció levéltára három archívumot tartalmaz: a két elődszervezet (a Szent Hivatal és az Index Kongregáció) iratgyűjteményét, illetve a sienai inkvizíció 191 l-ben Rómába szállított archívumát. A Szent Hivatal dokumentumai közül a legteljesebb és legfontosabb gyűjteményt a kongregáció üléseinek jegyzőkönyvei (Decreta Sancti Officii) jelentik. A sorozat kisebb hiányokkal 1548-tól napjainkig tart, és az inkvizíció lapidáris stílusában tartalmazza az összejöveteleken tárgyalt ügyek rendkívül tömör leírását és az inkvizíció határozatát. A jegyzökönyvek alapján megismerhetjük a hivatal személyi állományát, működési mechanizmusait, ügymenetét, az általa vizsgált problémákat és a döntéseit, vagyis elsősorban magának az intézménynek a történetét. A különböző ügyekkel kapcsolatos iratok (az inkvizícióhoz intézett levelek, beadványok, szakértői vélemények stb.) viszont nem a szentszéki levéltárakban általában szokásos történetikronológiai-földrajzi szempontok alapján kerültek rendezésre, hanem praktikus-jogi kritériumok szerint. Az egyes ügyek dokumentumait (illetve általában azok kivonatait, sokszor nevek és adatok nélkül) tematikus csoportokba osztották, hiszen a levéltár így szolgálta leginkább az inkvizíció munkatársainak mindennapi munkáját. A történeti kutatást viszont ez a körülmény igencsak megnehezíti, sőt számos esetben a szükségtelennek ítélt iratok folyamatos selejtezése miatt lehetetlenné is teszi. A nagyrészt ma is élő tematikus fondok közül igen fontos a Cemurae Librorum, amely a Szent Hivatal elé terjesztett könyvek vizsgálatával kapcsolatos iratokat tartalmazza 1570-től; az egyes szentségekkel kapcsolatos ügyekben keletkezett sorozatok (Dubia circa Baptismum, circa Poenitenüam, circa Matrimonium stb.), amelyekhez két miscellanea jellegű fond (Dubia Varia, Matériáé Diversae) is csatlakozik. Az inkvizíció alkalmazásában álló személyek proszopográfiája és az intézmény belső működése szempontjából alapvető fontosságúak a Iuramenta és a Privilegia Sancti Officii sorozatok. A nemzetközi kutatás számára a dekrétumok mellett a legnagyobb jelentőséggel a Stanza Storica elnevezésű, tematikus és földrajzi kritériumok alapján rendezett, kifejezetten miscellanea jellegű gyűjtemény bír. Ez a nagyon vegyes tartalmú, az inkvizíció teljes működési körével kapcsolatos fond tartalmazza a vidéki inkvizíciós bíróságokkal való levelezés darabjait, a teológiai viták dokumentumait, a hamis miszticizmussal és életszentséggel kapcsolatos vizsgálatokat, a többi szentszéki hatósággal (különösen a Propaganda Kongregációval) való együttműködés iratait, valamint az egyes országok egyházi és világi hatóságainak az inkvizícióhoz címzett leveleit. A párizsi és a későbbi pusztításokat csupán néhány per jegyzökönyve élte túl, főleg azok, amelyeket fontosságuk miatt az inkvizíció kifejezett utasítására megőriztek. Itt elsősorban a leghíresebb eljárásokról van szó, mint például Galileo Galilei, Bartolomé de Carranza toledói érsek, Giovanni Morone bíboros, Vittore Soranzo püspök vagy Pietro Carnesecchi protonotárius anyaga. A Szent Hivatal társintézménye, az Index Kongregáció levéltára sokkal szerencsésebben vészelte át az elmúlt századok viszontagságait, amelyet 1917-ben, a kongregáció megszűnte után helyeztek el az inkvizíció archívumában. A viszonylag kis terjedelmű levéltár 14 Nálunk nem lobogtak a máglyák. (Tóth István György szerint az inkvizíció levéltárában leginkább tiltott könyveket találhatunk). Népszabadság, 56. (1998) 32 sz. 22.