Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Molnár Antal: Ismeretlen inkvizíciós forrás a hódolt Budáról (Don Vincenzo di Augustino raguzai káplán jelentése a Szent Hivatalnak 1599-ből) / 191–220. o.

192 Forrásközlések laltatása lehetővé tette, hogy történetírásunk az elmúlt évtizedekben a hódoltság oszmán igazgatásáról, adóztatásáról, gazdasági és demográfiai viszonyairól igen alapos és plasztikus képet rajzolhasson. A két, olykor egymás mellett párhuzamosan „elfutó" magyar és török hódoltság-kép azonban a források alapvetően eltérő tartalma és jellege miatt sok esetben nem ér össze, az összkép nem válik plasztikussá és együtt szemlélhetövé. Emellett súlyos nehézségeket okoz, hogy míg az alföldi mezővárosok török kori levéltári anyaga igen gazdag és régóta kutatott, addig a törökök által lakott városaink hódoltság kori történetének rekonstruálásához a török összeírásokon kívül sokszor csak a nemegyszer bizonytalan és sablonos tudósításokat tartalmazó útleírások állnak rendelkezésünkre.

5 A tárgyi és nyelvi emlékek, illetve a török források is arról tanúskodnak, hogy a hazai törökség döntő többségében balkáni, mindenekelőtt boszniai származású volt.

6 Ugyanígy a Balkán felől, szintén elsősorban Boszniából és Szerbiából érkeztek azok a nagyobbrészt ortodox, kisebbrészt katolikus keresztény néptömegek, amelyek a hódoltság hatalmas elhagyott területeit megszállták, különösen a tizenötéves háború pusztításait követő évtizedekben. Az „eltörökösödött" települések mindennapjairól források hiányában nagyon keveset tudunk, viszont amennyiben ez az „eltörökösödés" tulajdonképpen „elbalkánosodást" jelent, akkor a hazai hódoltság-kutatásnak a korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie a Balkán, elsősorban Bosznia török kori történetének. Ez a balkáni jelenlét, amely egyszerre jelentett igazgatási és gazdasági struktúrákat, társadalmi szokásrendszert, egyházi szervezetet, tárgyi-szellemi kultúrát és életmódot, egyformán jellemezte Szarajevót, Belgrádot, Pécset, Székesfehérvárt vagy Budát. A fentiek értelmében százötven éven keresztül a történelmi Magyarország egyharmada, a mainak pedig jó kétharmada nem csak az Oszmán Birodalom végvidéke volt, hanem a Balkán északi nyúlványa is. Még akkor is, ha a magyarság a hódoltság számos területén megőrizte, sőt továbbfejlesztette saját önigazgatásának és kultúrájának lényegi elemeit. Ennek értelmében tehát a török és a magyar hódoltság-kép mellé egy harmadik, balkáni aspektus is társul, amelynek ismerete az előző kettőnél nem kevésbé szükséges a hódoltság összképének megrajzolásához. A magyarországi hódoltság többarcúsága tehát meglehetősen összetett feladatok elé állítja a kutatást. Az oszmán berendezkedés kiépülése és a magyar intézmények továbbélése mellett vizsgálnia kell a balkáni struktúrák hódoltsági jelenlétét is. Ez utóbbiak feltárását mindenekelőtt a rossznak gondolt forrásadottságok gátolták, ugyanakkor léteznek olyan feltáratlan vagy alig kutatott források, amelyek megszólaltatásával a balkáni 5 Legújabban a török kori magyar városhálózat kettősségére: GERŐ GYŐZŐ: A városszerkezet alakulása a magyarországi török hódoltságban. Keletkutatás, 1996/tavasz-2002/tavasz. 129-140. 6 HEGYI KLÁRA: Etnikum, vallás, iszlamizáció. A budai vilajet várkatonaságának eredete és utánpótlása. A török várkatonaság származása. Történelmi Szemle, 40. (1998) 3-4. sz. 229-256.; UÖ: Magyar és balkáni katonaparasztok a budai vilajet déli szandzsákjaiban. Századok, 135. (2001) 6. sz. 1255-131 L; UÖ: Balkáni katonák és katonaparasztok a budai vilajetben. A hódoltság régészeti kutatása. A Magyar Nemzeti Múzeumban 2000. május 24-26. között megtartott konferencia előadásai. Szerk.: GERELYES IBOLYA-KOVÁCS GYÖNGYI. Bp., 2002. (Opuscula Hungarica, III.) 21-35. Ennek a tanulmánykötetnek a dolgozatai számos adatot közölnek a hódoltság kori anyagi kultúra balkáni kapcsolatairól. 7 Jó összefoglalás ezekről a kérdésekről: HEGYI KLÁRA: Törökök és balkániak a hódoltságban. Félhold és kereszt. Konferencia és kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban 2001. október 17. Bp., 2002. (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Közleményei, I.) 31-36.