Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.
16 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban kutatás szabadságának alkotmányos korlátot szabhatnak az alapjogok alkotmányos korlátozásainak megfelelő titokvédelmi rendelkezések. Ugyanakkor az információszabadság korlátozása csak akkor lehet alkotmányosan indokolt, ha azt más alapjog érvényesülése kényszeríti ki, teszi szükségessé. Úgy az információszabadság, mint a tudományos élet szabadságának korlátozása esetében megállapította az Alkotmánybíróság, hogy „szükségtelen, elkerülhető és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan korlátozás alkotmányosan megengedhetetlen, ezért alkotmányellenes." Az Alkotmánybíróság határozata szerint az alapjogok szabályozását nem minden esetben kötelező törvényben rendezni, az alapjogokkal való közvetett és távoli összefüggések szabályozására elegendő a rendeleti szint is. De jogszabálynak nem minősülő utasítás, állami irányítás egyéb eszköze ilyen esetben további felhatalmazást nem adhat. A levéltári kutatás szabályainak miniszteri utasítással történt meghatározását, valamint a korábban részletesen bemutatott levéltári kutatás szabályait megállapító LÜSZ (Levéltári Ügyviteli Szabályzat) szakaszokat az Alkotmánybíróság alkotmányellenes volta miatt megsemmisítette. A LÜSZ-ben a formai alkotmányellenesség tartalmi alkotmányellenességgel párosult, mivel az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintő, ki nem hirdetett, meg nem ismerhető, nem jogszabályi szintű normák ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elveivel. Mint korábban már említettem, a levéltári kutatások, főként azok korlátozásainak szabályai hosszú évtizedekig csak az érintettek, teljes körűen pedig csak a levéltárakban dolgozók előtt lehettek ismertek. Ezt a gyakorlatot szüntette meg végérvényesen az Alkotmánybíróság. A közgyűjteményekben folytatható egyes kutatásokról szóló 118/1989. MT rendeletre (Rendelet) vonatkozóan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a jogforrási, jogszabályozási szint be nem tartása miatt — mivel alapvető jogra vonatkozó közvetlen szabályokat állapít meg, nem törvényi szinten — formai okból egészében alkotmányellenes, ami egyben tartalmi alkotmányellenességet is jelent. Érdekes az okfejtés, amelyet a tartalmi alkotmányellenességgel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejt. A Rendelet egyrészt a közgyűjteményekben őrzött iratok kutatását azok tárgya és keletkezési éve szerint, másrészt a kutatók személye oldaláról szabályozta. A két kérdéscsoport az Alkotmány már említett 70/G. §-ba foglalt tudományos élet szabadságának biztosítása elvével szoros összefüggésben áll, a Rendelet ennek az alapjognak közvetlen és jelentős korlátozását tartalmazza. Az engedélyezési hatáskör levéltárak ül. tágabb értelemben a közigazgatás körébe utalása már önmagában ellentétes az Alkotmány 70/G. § (2) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint „tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak." Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind a kutatás engedélyezésének szabályait, mind a kutatásra vonatkozó korlátokat, ezek garanciáit törvényi szinten kell szabályozni, úgy, hogy az alapvető jog lényeges tartalmát a szabályozás nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor elutasította az indítványozó azon álláspontját, amely szerint alkotmányos követelmény lenne a közgyűjteményeknek és a levéltáraknak a nyilvánosság előtti korlátlan megnyitása, azaz a kutatás szabadságának korlátlan biztosítása. Az információ-szabadságnak, a tudományos élet szabadságának joga a levéltári és közgyűjteményi kutatásokra is kiterjed ugyan, de a levéltárakban őrzött iratok összetett-