Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Véber János: Elfeledett középkori oklevelek Kazinczy Gábor hagyatékában / 159–190. o.

162 Forrásközlések tos, új adatokkal szolgálhatnak.

13 A Kazinczy iratok bizonyára Kazinczy Ferenc halála után kerültek Kazinczy Gáborhoz, aki a magánlevelezés egy részét is megszerezte.

14 Az ismert provenienciájú okleveleken túl vannak olyan iratok, amelyek meglétét Kazinczy Gábor gyüjtőszenvedélyével magyarázhatjuk: például II. Rákóczi György fejedelemmel és udvarával kapcsolatos számadások, vagy székely összeírások.

15 3. A hagyaték középkori oklevelei A gyűjteményben található eredeti és koraújkori átiratban fennmaradt középkori oklevelek nagyrészt a bánfalvi levéltárból származnak. Szerepelnek a Kazinczy Gábor által készített jegyzékben, továbbá régi jelzetük és a rajtuk lévő 19. századi latin nyelvű regeszták egységes írásképe is ezt bizonyítja. A középkori oklevelek egy másik csoportja különböző Kőrös megyei családokkal kapcsolatosak, amelyek eredetét sajnos nem tudtam megállapítani, mivel sem a bánfalvi jegyzékben, sem pedig a Nagyiday család listájában nem szerepelnek és külzetükön nincsenek levéltári jelzetek. Kazinczy Gábor nyilván vásárlás, vagy ajándékozás révén juthatott ehhez a három oklevélhez. A bánfalvi levéltárból származó oklevelek nem voltak ismeretlenek, mert Nagy Iván fölhasználta adataikat családtörténeti müvében, igaz ő még az eredeti tulajdonos Kazinczy Gábor közlései nyomán dolgozott.

16 Kazinczy az adatokat saját másolatai alapján szolgáltathatta, amelyek arra utalnak, hogy tervei között szerepelhetett oklevélgyűjteményének publikálása.

17 A 20. század elején a Magyar Tudományos Akadémia alkalmazásában álló Borovszky Samu figyelt fel a fontos forráscsoportra. Borsod vármegye történetét feldolgozó művében használta is az anyagot, igaz az oklevelekből a Barius család leszármazására vonatkozó megállapításai az eredeti szövegek ismeretében nem állják A jelek szerint a Kazinczy család a 20. század elején már nem tudott az egykori családi iratok hollétéről. A családdal foglalkozó munkák sem merítenek ebből a forrásból, I.: id. KAZINCZY BÉLA: A Kazinczi és alsóredemeczi Kazinczy családnak ll-ik korszakáról, vagyis a családnak a XVH-ik században Borsodvármegyéből történt elszakadásának idejétől összeállított leszármazási és életrajzi tábla. Debreczen, 1910. 6-12.; VÁCZY JÁNOS: Kazinczy Ferenc ősei, Turul, 30. (1912), 1-18., 54-58. II.; A legújabb, a család történetével foglalkozó forrásgyűjtemény: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén vármegye levéltárában. Szerk.: HŐGYE ISTVÁN. Sátoraljaújhely, 1990. (Borsod-Ababúj megyei levéltári füzetek, 30.) PL: 1669. január 27. II. Lipót privilégiális formában átírja és megerősíti Rákóczi László és Kazinczy Péter csereszerződését. Rákóczi alsóredmeci ezer forint értékű birtokát adja Kazinczy néhány jobbágyáért cserébe, MTAKK MS 4876: Kazinczy G. gyűjt. Tört. III/l. A leleszi konvent végezte iktatás alkalmával készült oklevelet Kazinczy Ferenc 1785-ben találta meg, erre vonatkozó feljegyzését fölvezette erre a privilégiumra. PL: 1637 november 2. Ifj. Rákóczi György háztartása számára átadott ezüstnemük inventáriuma, MTAKK MS 4875: Kazinczy G. gyűjt. Tört. I. 17. ' NAGY IVÁN: Magyarország csaíádai, nemzedékrendi táblázatokkal, I- XII. Bp., 1857-1868. I. köt. 193194. Kazinczy Gábor sajátkezű másolatai az oklevelekről: MTAKK MS 4884: Kazinczy G. gyűjt. Tört. XXXV11I2.