Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) / 135–158. o.

138 Közlemények fejlesztését egy hosszú, és ellentmondásokkal terhelt kétoldalú diplomáciai építkezési folyamat előzte meg, amelynek fő elemét a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való visszailleszkedés vágya és a belső konszolidáció stabilizálása jelentette. 13 Franciaország kapcsolatai a kelet-európai országokkal természetesen az abszolút el­sődlegességet élvező francia-szovjet reláció alá rendelődve, de egyben annak mintájára is alakultak. 16 Az 1963-1965 közötti időszakban a politikai kapcsolatok területén francia szemszögből nézve a fő dilemmát a német kérdéshez való viszony, vagyis a német keleti határok és a két német állam elismerésének a problematikája jelentette. Ehhez szorosan kapcsolódóan a gazdasági és kulturális együttműködés területén a franciák érzékenyen figyelték a KGST reformját, illetve a szocialista országok közötti munkamegosztásra vonatkozó, szintén eltérő „nemzeti" hozzáállást, mint ahogy a francia nyelv iránti érdek­lődés kérdései sem kerülték el a figyelmüket. A magyar-francia kapcsolatok vonatkozá­sában — országunk szerény természeti erőforrásai miatt — elsősorban a technológiai együttműködés kérdései kerültek szóba, illetve az 1959. évi könyvkiállítás tapasztalatai ráirányították a figyelmüket a francia-magyar kulturális kapcsolatok fejlesztésének fon­tosságára. A harmadik területet a kommunista mozgalmon belüli és a szocialista országok kö­zötti ellentétek, vagyis egyrészt a szovjet-kínai ideológiai-hatalmi rivalizáláshoz való eltérő viszony, másrészt a kelet-európai kisállamok közötti hagyományos „nemzeti" el­lenségeskedés, és az azokból fakadó diplomáciai lehetőségek elemzése jelentette. Ebben a helyzetben — francia értékelés szerint — Magyarországnak a '60-as évek elején egy teljesen alárendelt szerep jutott. 17 A francia külpolitika és diplomácia szemszögéből nézve Magyarország „specialitá­sát" az általunk vizsgált időszakban a német-francia szerződéshez és De Gaulle szemé­lyéhez való viszony, 18 az amnesztia kihirdetése, 19 a politikai vezetőknek a békés egymás logból, meri az ő nacionalizmusuk az ő táborukban, — nem a jövőben, hanem ma — támaszt olyan nehéz­ségeket, ami miatt a NATO gyengébb. S ezért én ezt mondanám De Gaulle-ról, hogy távtatban „Le vele ", de tegnapra és holnapra vonatkozóan azt mondom, hogy „Éljen". [...] Egyelőre ő legalább annyi nehéz­séget okoz a szövetségeseinek, mint amennyit ártani tud a szocialista világnak. S ő létezik, politizál, nekünk is kell vele politizálnunk. " Idézi : GARADNAl ZOLTÁN: A „békés egymás mellett élés értelmezése..." Közei­Múlt. Húsz történet a 20. századból. Szerk.: MAJTÉNYI GYÖRGY-RING ORSOLYA. Bp., 2002. 72. 15 Vö. GARADNAl ZOLTÁN: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966. Külpolitika, Új Folyam 7. (2001) 1-2. sz. 113-120. A francia szempont megértéséhez vö.: KECSKÉS GUSZTÁV: Franciaor­szág politikája az ENSZ-ben a „magyar ügy" kapcsán, 1956-1963. Századok, 134. (2000) 5. sz. 1171-1194. Vö. WOLTON, TH1ERRY: La Francé sous l'influence, Paris-Moscou: 30 ans de relatíons secréte. Paris, 1997. 398-399. Az első komoly kapcsolatfelvételt Palicsev szovjet külkereskedelmi miniszter párizsi tár­gyalásai (1963. október 23.-november lejelentették. Az általa aláírt kereskedelmi szerződés öt évre rögzí­tette a két ország kereskedelmének a szabályait, mintát adván a szatelliták számára. 17 A francia követ, Pierre Francfort a magyar politika fő dilemmái közül egyrészt kiemelte a magyar naciona­lizmust, vagyis Magyarország és a szomszédai közötti, ill. a Szovjetunióhoz való viszonyt, és a magyar tár­sadalom történelmi tapasztalatokra alapozódó kiábrándultságát a nyugattal szemben. Másrészt a magyar külpolitika önállóságával kapcsolatban — az ország európaiságának a magyarok részéről történő hangozta­tása ellenére — komoly lehetőségeket nem látott. Vö. MAE AD. Hongrie, Carton 1753 N° 218/EU. Ezt a véleményét erősítette meg az MSZMP Vili. Kongresszusán a külpolitikára vonatkozó Kádár-beszéd is, ame­lyet így értékelt: „Magyarország külpolitikája egy teljes mértékű szatellit politika, mely semmilyen önálló érdeket nem érvényesíthet, mivel Magyarország érdekei megegyeznek a nemzetközi kommunista mozgalo­méval... " MAE AD. Hongrie, Carton 1759 N°25/EU. llf Document Diplomaüques Francois (DDF.) 1963 Tome 1., Paris, 2000. N° 69. 201-203. 1963 elején a fran­cia követ magyar diplomatákkal folytatott beszélgetéseiből már azt szűrte le, hogy azok burkoltan érdeklöd-

Next

/
Thumbnails
Contents