Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Egy recenzió és recenziója. Kovachich Márton György a magyar alkotmányról és hadszervezetről / 105–133. o.

130 Közlemények 9. Mi változott és mi nem? A fentiek alapján — a sok hasonlóság és pusztán terminológiai vita ellenére — Kovachich mégiscsak alapvetően mást gondolt a hagyományos magyar hadszervezetről, mint Piringer, lévén hogy az mindkettőjük szerint a portális katonaságon nyugodott. Ezt azonban — az alapot — egészen másként értelmezték. Másként értelmezték azt is, menynyiben és hogyan maradtak fenn a modern korban a régi kötelezettségek. Piringer szerint az ősi honvédelmi kötelezettségek, a bandériumok fokozatosan feledésbe mentek, a 18. századtól pedig de facto meg is szűntek, miközben törvény nem törölte el a portális-bandériális terheket. Kovachich szerint ezzel szemben nem történt semmi és minden a legnagyobb rendben van. Nem merültek például feledésbe a régi bandériumok. Tanúság erre az 1537:20., 1538:3., 1545:16., 1595:2., 1601:5., 11., 1622:21., 1647:51., 1659:7., 85., 1715:8., 1805:2., és az 1808:4. törvénycikk.

58 (89.) Az 1808-ban kiküldött deputáció is azt bizonyítja, hogy a rendek éppen hogy nem felejtették el azokat, és kötelességüket a jelen időknek megfelelően, alkotmányosan akarják teljesíteni, nem akarva kötelességet mulasztani uralkodójukkal és a hazájukkal szemben. (91.) Más kérdés, hogy II. Lajos után, az osztrák kormányzat alatt, nem a régi formában működtek. De miért? Nem azért, mert a nemesség elfelejtette volna. Sőt, a háborúkban sokkal többet teljesített, mint amit a banderiális kötelezettsége alapján kellett volna. A körülmények azonban változtak és a királyok is arra hajlottak, hogy a katonai szolgálatot is más formában vegyék igénybe. Aki tehát a bandériumok elmaradását komolyan támadja, és a magyar nemességet akarja kötelességmulasztással vádolni, valójában a királyokat támadja, akik az alkotmányos hadi kötelezettséghez nem ragaszkodtak. Ki hiszi, — olvassuk — hogy a királyok nem szorították volna rá a nemességet a háborús időkben a kötelességére, ha akarták volna? (91-94.) Kovachich szerint tehát kizárólag a királyokon múlt, hogy a hagyományos hadi kötelezettségeket megkövetelték-e vagy sem, s nem a magyar nemesség szabotálta el. Kardinális kérdés, hogy mi történt 1715-ben. Piringer szerint semmi, mármint a felkelést, a bandériumokat és a portális katonaságot illetően. A törvény a régi kötelezettségeken nem változtatott. A változás 1715 után az volt, hogy a régi kötelezettségeket a nemesség csak mutatóban, valójában tehát nem teljesítette. Kovachich másként gondolta. Szerinte a nemesség semmit nem mulasztott. Abban egyetértett, hogy az 1715:8. törvénycikk a hagyományos kötelezettségeket illetően nem hozott változást Az ott említett felkelés és bandérium nem új (a portális katonasággal pedig a törvény nem foglalkozott). Nem új a contributio és subsidium sem. Ami új: a reguláris hadsereg felállítása és az, hogy annak fenntartására évi adót vetnek ki, amelyről (és a segélyről) országgyűlésen döntenek.

59 (144.) Az újításokat azért szabályozták törvényben, nehogy önkényes és mértéktelen adóztatás alá lehessen vetni az országot, mint I. Lipót idején történt, illetve Itt visszautalok arra, milyen zavarosan használta Kovachich a bandérium fogalmat. Az itt felsorolt törvénycikkekben, a bandériumoknak szinte minden, fent az 1-1V. pont alatt taglalt fajtája előfordul, azt az állítást bizonyítandó, hogy a bandériumok nem mentek feledésbe. Tehát vannak királyi, egyházi, főúri és megyei bandériumok a törvényekben, azaz Kovachich itt sem különbözteti meg azt, amit elvileg (1. fent) megkülönböztet, a tulajdonképpeni és a többi bandériumot. Adóról és segélyről korábban is országgyűlésen kellett dönteni, de korábban adót is, segélyt is csak meghatározott időre vetettek ki.