Levéltári Közlemények, 74. (2003)

Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A Sacra Poenitentiaria Apostolica hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században / 33–57. o.

52 Közlemények bályozás volt érvényben, egy ügyes kérelmező felhasználhatta arra római jelenlétét, hogy latba vesse befolyását a számára kedvező személy kiválasztása érdekében. 6 Balázs deák fent említett esete mindennél jobban példázza, hogy az igazságtalannak érzett püspöki kiközösítés ellen hatékony eszköz volt a személyes római érdekérvényesítés: a Penitenciária az egyik olasz alpenitenciáriusra bízta kérelmét azzal a kitélellel, hogy gondoskodjanak egyúttal a kérelmező megfelelő védelméről is, a helyi bírákat eltiltván zaklatásától.

97 Aki viszont otthon maradt, könnyen pórul járhatott. Ez történt azzal a házaspárral, akiket a csanádi püspök szétválasztott, mihelyt megtudta, hogy a férjnek már van egy törvényes felesége, igaz, időközben ő is újra férjhez ment, ráadásul egy skizmatikushoz. Mivel Rómában visszautalták az ügy kivizsgálását a püspöknek, ez a gyakorlatban — hacsak a püspök a körülmények alaposabb mérlegelésével nem volt jobb belátásra téríthető — a kérés elutasításával volt egyenlő.

98 Velük ellentétben Kassai Lakatos Imre, aki időt kerített a római utazásra, és így referensként a magyar alpenitenciárust kapta, nagyobb eséllyel nézhetett a jövő elé, holott az ö helyzete sem volt egyszerűbb. Ő ugyanis azok után próbálta elismertetni második házasságát, hogy korábban a huszitizmus fővárosában, Tábor városában, ahová mesterségét ment tanulni, feleségül vette ottani pártfogója eretnek lányát. Néhány év múlva azonban megszökött „attól való félelmében, hogy hite megtagadására kényszerítik" — amiben persze bizonyára az is szerepet játszott, hogy időközben elsajátította mesterségét.

99 Érdemes tehát mennyiségi megközelítésben is szemügyre vennünk e commissiókaX a kérvényezők jelen-, illetve távolléte megismerése érdekében. Ha a kiközösítéssel járó bűnökre koncentrálunk, azt tapasztaljuk, hogy klerikusok és laikusok többsége egyaránt vállalta a római út költségeit és fáradalmait. Ez arra utal, hogy aktív részvételükkel a helyszínen — sikerrel — igyekeztek növelni esélyüket az általuk kívánt kegyelem elnyerésére. Az egyház egyformán kezelte a gyilkosságot (homicid'to) és a testi erőszakot {manus violentias iniecit): a kiközösítéssel sújtott elkövetőknek személyesen kellett folyamodniuk pápai feloldozásért. Erőszak esetén azonban e kötelezettség alól felmentést adhatott, ha a sérülés nem volt súlyos, a sértett fél meggyógyult, és a konfliktus nem járt botránnyal, vagyis a felek megegyezésével zárult.

100 A tizenhét magyar erőszakosai /£É?W.ÍÍ, Transilvanensis diocesis, cum propter loci ordinarii distantiu commode ad eomm ordinarium accedere non possunt, 48. 494rv), vagy a saját gyóntatója is lehetett (pl. commitlatur confessori per oratorem eligendi, 68. 968rv). % Pl. Bogykai János, a péesi domonkos fráterek közé kényszerítelt szubdiakónus fent idézett esetében (uo. 66. 1192v—

1193r) commissiója: „Johanni de Lazo penitentiario et vieario Archiepiscopi Strigoniensis et eorum cuilibet quatenus [...] super presenli supplicatione [...] faciendum in eadem curia per referentem vei vocalo procuratore alioquin prioré dicte domus et aliis qui fierent evocandi". Vö. GÖLLLR, E.: i. m. 1/2. 71-77. Lászai János telegdi föesperes, 1519-1523 közölt a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. MONAY F.: i. m. 55-58. 1,7 „Committatur Dominico de Ancona S.V. penitentiario ad presens in Romána curia residenti cum inhibitione in forma, qui per se vei alium seu alios eidem oratori efficacis defensionis presidio assistens non permittat eum occasione premissorum per prefatum vicarium nec alios vei quosvis iudices etc. molestari." ASV SPA 64 127rv. Általában ilyen, a korábbi rendelkezések hazai tiszteletben tartására és végrehajtására utasítást adó leveleket külön kértek azok a főleg szerzetesi fogadalmuk érvénytelenítésén fáradozó szerzetesek, akiknek erre időközben a helyi ellenállás miatt szükségük lett. L. pl. uo. 74. 214rv, 344rv-345r, 556v-557r, 557v. ** ASV SPA 57. 697v. Vö. SCHMUGGE, L.-IlERSPERGER, P.-WlGGENHAUSER, B.: i. m. 29-30. w Uo. 61. 198v-199r. Im L. pl. Domonkos, bácsi éneklőkanonok ügyel, aki „alias quendam diaconum quadam fuste in capitc percussit et vulneravit, propler quod excotnmunicationis incurrit sentenliam [...]. Cum autem diaconus de percussionibus el vulneribus huiusmodi plcne convalueril. nec inde factus est inhabilis ad divina, supplicat