Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.
90 Ad honorem Johamús Varga leiratokban Magyarország régi két alkotó részére szakittatik." Meggyőződésüket fejezték ki, hogy az országgyűlés tagjai a „meg nem hivott törvényhatóságok képviselői nélkül törvényes erejű határozatokat nem hozhatnak." A két feliratot elfogadta a bizottmány, majd ismét egy, a megyét közvetlenül érintő téma megbeszélésére került sor. Felvetődött, hogy mi legyen a megye börtöneiben lévő rabok sorsa? Az iratok begyűjtését végző bizottságokat bízták meg azzal, hogy a fogházakban található fegyenceket szállíttassák be a megyei fogházba. Elhatározták azt is, hogy „mivel mind a bűnvádi, mind az magányos ügyek nagy hátránya nélkül nem lehet a Törvényszékek alakítását mostanról elhalasztani, azon minőségbe a mint a megyei törvényszékek 1848-diki években fönn állottak, az 1791-diki 96 és 97-dik ideiglenes törvénycikkek s az 1846/47-diki erdélyi országygyűlés XVII-dik t. cikke értelmében, megyei alsó (filialis és partialis, generális) állíttassanak vissza, s egyszersmind a törvényszéki ülnökök jelölésére megbízatott azon küldöttség mely a megyei tiszti kar jelölésével volt megbízva." Ezt a határozatot is úgy fogalmazták meg, hogy az teljes egészében szembehelyezkedett a törvénykezés újjászervezésére kiadott legfőbb utasítással. 33 Az április 17-ei ülésen elfogadták a törvényszéki tagok névsorát. 34 A határozat megszületése után azonban valaki vette a bátorságot, hogy kimondja: nem lehet összeegyeztetni a jelenleg érvényben lévő és az 1848-ig létezett jogi helyzetet és azok megítélését az 1860. évi gyakorlattal, illetve a törvényszékek elavult szerkezetével. A válaszadást erre a megkerülhetetlen és nagyon is időszerű kérdésre úgy oldotta meg a bizottmány, hogy egy tízfős bizottságot jelölt ki, amelyiknek feladatul adta, hogy dolgozzon ki tervezetet a régi és az új szabályok öszszeegyeztetésére. 35 Ez az intézkedés — a bizottmány szándékától függetlenül — biztosította, hogy nem cselekedhettek elhamarkodottan, hiszen a feladat szinte megoldhatatlan volt. Elegendő csak olyan újabb területek megjelenésére utalnunk, mint az 33 A 372/1861. főkormányszék, elnöki sz. alatt található erdélyi udvari kancelláriai leirat azt tudatta a főkormányszékkel, hogy „az erdélyi bírósági hatóságok újraszervezését, s az igazságszolgáltatásnak a jelenleg fennálló osztrák törvények szerint a belhoni törvényhatóságokra átruházását" a császár jóváhagyta. Ez az előírás tehát az 1850-es évek elején megszületett osztrák polgári és büntetőtörvénykönyvre, és semmiképpen sem az 1791. és 1846-47. évi törvényekre vonatkozott. 34 Derékszéki ülnökök: Gyarmati Sándor, Zombori Elek, Rettegi Miklós, Bíró Pál, Máriafi Lajos, Kiszel Domokos, Dorgo László, Sala Samu, Szabó Ferenc, Moga Jakab és Kászoni János. Póttagok (tiszteletbeliek): ifj. gr. Bethlen János, Rettegi Mihály, Leszai Ferenc, Matskási Antal, Décsi Sándor, Eperjesi János, Siko Lajos, Csernátoni Ignác, gr. Eszterházi János, id. Huszár Károly, P. Horváth Gábor, Kabos Mihály, Bíró László és gr. Esterházy Kálmán. Megyei alsószéki (partialis—filialis) ülnökök: Szigeti György, ifj. Szarvadi Károly, Simon László, Márk László, Erkedi János és Bota Sándor. Póttagok (tiszteletbeliek): Bihari Imre, Csipkés Sándor, Gámán Károly, Farkas Imre, Száva Sándor, Ajtai Péter, Gelei Imre és Kabos Gergely. Megyei főügyész: Csató János, tiszteletbeli főügyész: ifj. Pataki József, szegények ügyvédje: Jakab Károly lettek. 35 A bizottságnak szó szerint feladatul adták, hogy olyan tervezetet dolgozzon ki, „melyben kijeleltettnék azon út, mit a Törvényszék az ujjabb korral inkább felszinre került törvénykezési ügyekben követhessen, tekintettel minden esetre, hogy a törvényszék a lehetőségig igyekezzék régibb polgári- ugy büntető törvényekből az életben megtarthatót ismét gyakorlatra vissza hozni; azt pedig, hogy az osztrák büntető törvények §-sainak tömkelegébe eshessek, gondosan kerülje."
