Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

D. Tóth Béla: Az Októberi Diploma és Kolozs megye... m föl nem jajdulnunk törvényeink világos értelmének ily baljóslatú félreismerése, jogaink ily egyoldalú hatalom gyakorlásával czélzott megcsonkítása, s a keblünkben mármár ébredezni kezdett jobb remények és bizalomnak ujabbani megrendítésiért." Lényegében ez a gondolatsor mindazoknak, az egész magyar politikai elitet foglalkoztató kérdéseknek az összefoglalása, amelyek a főkormányszék és az erdélyi kancellária szintjén is foglalkoztatták a vezetőket, de a sérelmek ilyen egyértelmű kinyilatkoztatására — a teljes visszautasítás — nem vállalkozhattak. Az is nyilvánvaló ebből a rövid idézetből, hogy a megyei vezetők ismerték és alaposan elemezték az októberi diploma, valamint a februári pátens előírásait. Kompromisszumos javaslatot sem most, sem később nem fogalmaztak meg Ferenc József számára a megyei képviselők, de feliratukban csaknem a követelés hangnemében írtak: „ méltóztassék Erdélynek a törvényesség minden kellékeivel bíró 1848-diki törvények alapján Magyarországgal lett teljes unióját elismerni, s magas kormánya által sietőleg elintéztetni képviselőinknek a pesti országgyűlésre leendő meghívatását, hogy a közös országgyűlés - mely Erdély követei nélkül csonka, s a tanácskozástól a végzések terére nélkülünk csak a kölcsönösen megtartani igéit 1848-diki alkotmány megsértésével léphetne - mielőbb a trón s a haza érdekében gyakorolhassa törvényes jogát, mi annyival sürgetőbb szükség, mivel csak egy ily teljes országgyűlés képes az 1848diki szentesített törvényekben kimondott jogegyenlőség elvének alapján a nemzetiség kérdését, minden nemzetek teljes megnyugtatására, szerencsésen megoldani." Az április 17-ére már kinyomtatott és a bizottmány által elfogadott felirat követeléseinek megfogalmazásakor sem vették figyelembe azt, hogy a császár nem akar visszatérni az 1848. évi törvényekhez; hogy nem akarja Magyarország és Erdély unióját. A bizottmány csak egy sérthetetlen célt látott szemei előtt: folytatni 1848 szentesített törvényei alapján az 1849-ben félbemaradt munkát. Ez derül ki, a magyar országgyűléshez írt feliratból is. Ez az írás sokkal kendőzetlenebbül fogalmaz, mint a Ferencz Józsefhez címzett felirat. Megállapítják mindjárt az írás bevezetőjében, hogy „ egy álladalom legszilárdabb alapja a törvények feltétlen tisztelete. Hogy ez alaptétel napnál világosabb, de fájdalom; negatív bizonyítványát láthassuk nem szükség egyebet tennünk, mint az elmúlt 12 sötét évbe visszatekintenünk, melyben egy alkotmányellenes törvénytelen kormány lelkiismeretlen megátalkodottsággal ásta alá a legbiztosabb alapkövet, s a rósz szellemek segélyével istentelen munkájában már annyira előhaladt volt, hogy Európa egyik legnagyobb államépülete csaknem összeomlott." Ha ezek az elmarasztaló szavak a császárhoz írt levélbe is bekerültek volna, az felségsértés lett volna. Az országgyűlésben helyet foglaló honatyák azonban valószínű egyetértettek e leírt sorokkal, még akkor is, ha a politizálásban kerülték ezek említését. Az elmúlt időszakot értékelő sorok után a Kolozs megyei bizottmány tagjai fájdalommal állapították meg, hogy az 1860 „utolsó negyedében feltűnt napot Magyarországnak Királyhágón inneni része csak fogyatkozva láthatá," hiszen a „királyi