Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

86 Ad honorem Joluinnis Varga E két sürgős és fontos feladat elvégzése után egy érdekes közjáték zajlott le, amely lényegében az előző nap témájához, 1848 folytonosságának a kérdéséhez vezetett vissza. Valaki indítványozta, hogy Béldi főispán tegye le az 1848-ban elfogadott hivatali esküt. Béldi öntudatosan kijelentette, hogy miután ő ezt már 1848ban mint Doboka megye akkori főispánja letette, azt magára nézve ezúttal is kötelező érvényűnek tekinti. Az eltelt tíz évben pedig tetteivel bizonyította, hogy politikai nézetei nem változtak. A bizottmány elfogadta Béldi érvelését és eltekintettek az eskütételtől. Sor került az 1848-as esküforma szerint az új tiszti kar eskütételére.

26 Már nem meglepő, hogy ez az esküforma sem felelt meg a megyék megalakulására vonatkozó utasításnak. A közigazgatás szervezésére vonatkozó érdemi munka még mindig nem kezdődhetett meg, mert Fekete János a görög egyesült vallásúak főesperese a Kolozs megyei román nemzet nevében írt román nyelvű beadványt nyújtott be a bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy azt szó szerint írják be a jegyzőkönyvbe és készítsenek róla hiteles másolatot. A románok beadványukban kijelentették, hogy a megyei bizottmány nem képviselheti az egész megyét és „az 1848-beli hivatalnokokat sem találjuk arra elegendőnek, hogy ezen hivatalaikat a nép kielégítésére és engesztelésére folytathassák." Javasolták, hogy a bizottmány tekintse magát ideiglenesnek és mondják ki, hogy május 10-ére összehívják az új megyei képviselőtestületet. Ezen az ülésen — április 16-án — válasszanak magyar és román jelöltekből egy ideiglenes bizottságot az iratok átvételére és egy másik bizottmányt a „két nemzet bizalmas férfiaiból," azzal a feladattal, hogy a május 10-ei megyegyűlésre járásonként szervezzék meg és folytassák le a képviselőválasztásokat. A két bizottmány megalakítása után pedig az ideiglenes bizottmány tekintse magát megszűntnek. Kérték azt is, hogy „Kolozs megyében a román nyelv a magyar nyelvvel egy forma hivatalos joggal és hitelességgel légyen." Román javaslat volt az is, hogy a május 10-ei megyegyűlés összehívásához az 7797. évi törvényt vegyék figyelembe úgy, hogy azt „terjesszék ki a nem nemes, de felszabadult osztályra is." Javasolták, hogy a jövőben a megyegyűlésre hívják meg az összes lelkészt, tanítót, kántort, orvost, a községi elöljárókat és a jegyzőket. Megfogalmazták, hogy az új megyei bizottmány — amelybe hívják meg a román espereseket is — válassza meg a községi vezetőket. Végül kimondták, hogy amenynyiben javaslataik nem teljesülnek, sérelmeik orvoslását a bíróság előtt érvényesítik. A beadványon huszonkét aláírás szerepelt: egyrészt a gyűlésre meghívottak, másrészt „magán ügyünkben ide megjelentek" aláírásai. 26 Az 1848. évi esküforma a következő volt: „Én N. N: esküszöm az élő istenre, hogy hazám alkotmányának, törvényes királyának az 1848-ban hozott és szentesített törvények értelmében, valamint most híve vagyok, úgy ezután is híve maradok. Azon tisztet, melybe most állíttattam részre hajlás, felekezetesség, s érdek menten folytatom. Isten engem úgy segéljen."