Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - D. Tóth Béla: Az októberi diploma és Kolozs megye újjászervezése 1861-ben / 73–99. o.

D. Tóth Béla: Az Októberi Diploma és Kolozs megye... 79 csak a passzív ellenállásba vonult liberálisok, hanem a tömegek megmásíthatatlan álláspontja is volt. Még csak tárgyalási alapul sem szolgálhatott a magyarok számára az, amit Bécsben jelentős engedményként tüntettek fel. A diploma birodalmi eszmét erősítő intézkedései, a legfelsőbb szintű határozatok tartalma eleve magukban hordozták az érintett magyar és erdélyi politikusok, a nép tiltakozását, ellenállásra és tüntetésekre mozgósítva a tömegeket. 1848^-9 eszméje, az 1848. évi törvények szabadságot biztosító intézkedései, az unió kimondása 12 év múlva is ugyanolyan erővel élt az emberekben. Ferenc József hamar belátta, hogy a konzervatívok tévútra vezették. Ismét személycserékre került sor,

10 de ez a Magyarországon és Erdélyben kiszabadult szellemet már nem volt képes — legalább is néhány hónap alatt — visszazárni a palackba. A tízéves elnyomás után 1860 és 1861 tavasza a nép számára ismét az elvesztett szabadság visszanyerésének reményét kínálta. 1860 őszén hatalmas utcai megmozdulásokon, gyűléseken tiltakoztak az októberi diploma „adok is, nem is" megfogalmazásai ellen, 1861 tavaszán pedig elsősorban az 1848. évi törvények visszaállítását, megvalósítását, az uniót: lényegében a teljes körű alkotmányosság helyreállítását követelték minden lehetséges eszközzel. A megmozdulásokat egyaránt szervezték a magyarok, románok, szászok, mindegyik nép a maga szándékainak kinyilvánítására. A követelések jóval messzebb mentek, mint amit a Birodalom irányítói akartak, illetve éppen arra irányultak, amit a diploma megfogalmazói legkevésbé sem akartak. A tömegek szószólói lényegében félretolták az októberi diploma olyan alapvető kitételeit, mint pl. az 1848 előtti időszak törvényei alapján szervezett közigazgatás; a birodalmi tanácsba külön magyarországi és külön erdélyi követek választása; egymástól független magyar és erdélyi országgyűlés stb.; mindez nem érdekelte a lakosságot! Ők csak az 1848. évi törvényeket látták maguk előtt, és ezek alapján igyekeztek megszervezni a Főkormányszék és a megyék működését. A Rechberg miniszterelnökhöz 1860. október 20-án eljuttatott legfelsőbb kézirat Erdéllyel kapcsolatban — mintha 1848-ban semmi nem történt volna — megállapította, hogy „ miután Erdély [...] mindig országgyűléssel bírt; másrészről azonban a nemesség kiváltságainak, nem különben a jobbágyi szolgálatok és adózásoknak eltörlése, és egyenlő polgári kötelességek s jogok megállapítása az ország lakosainak összes osztályai számára, az előbbi erdélyi alkotmány sajátságos jelleménél fogva mélyen beható változásokat tesz szükségesekké: megbízom erdélyi kancelláromat, hogy a különböző nemzetiségek, vallások és osztályok köréből oly egyéneket hívjon meg egy tanácskozmányra, kik hivatalos vagy polgári állás, értelmesség, közszolgálatok és közbizodalom által kitüntetvék. Ezen tanácskozmányban egy 10 Gróf Goluchowski államminiszter helyére Schmerling lépett (1860. december 13.), 1861. február 4-én pedig az egész kormányt átszervezte az uralkodó.