Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.
68 Ad honorem Johannis Varga édes farnientét munka, az ábrándozást ész, az ősiségi büszke érzetet a tőke fogja kipótolni. Által megyünk a prózai, a materiális, a hasznosabb életbe." A kelet-és közép-európai „tizenkilencedikszázadiság" izgalmas dokumentuma ez a néhány sor. Vallomás a nacionalizmus és kozmopolitizmus, partikularizmus és univerzalizmus lehetetlen, ám mégis kényszerű házasságáról, amelynek a maga módján minden nagy gondolkodó papja volt, amikor megpróbálta a kettő ellentmondását feloldani, annak hangsúlyozásával, hogy a nemzet egyetemes értékeket képvisel, a világ nemzetekből áll, ezek harmóniájára épül. S ki ne érzékelte volna, hogy a nemzeti érzés összefonódott a szabadság tudatával, miközben a nemzetiségi önzés csak vészt hoz, háborút és pusztítást, amíg beköszönt a nagy harmónia kora, ahogy ezt sokan remélték, ki őszintén, ki képmutató módon. Tudós értekezéseket feszítő és a magyar reformellenzék egészét foglalkoztató hatalmas dilemmák ezek, 27 melyekről Gyulay a maga közvetlen módján vall — és éppen ez a közvetlenség adja a vallomás értékét. Jelzi a nagy teoretikus konstrukciók végtelen komolyságát és komolytalanságát. Azt, hogy az emberek — vagy legalábbis jó néhányan — tisztában voltak identifikációs szenvedélyeik önpusztító mivoltával, és azzal is, hogy ezek éppen ellentettjükbe forduló reakcióval járnak. A társadalmi és egyéni ösztönösség reflektált mivolta az emberi sors tragikumát és — ha tetszik — komikumát jelzi. Gyulay nagysága abban rejlett, ahogy ezt végiggondolta, és nem talált ki önámító, netán képmutató narratívat — hogy ezzel az utálatos posztmodern kifejezéssel éljünk. Ebben rejlik a naplóíró fölénye a közíróval szemben, viszont ez a fölény rögtön megszűnik mihelyt maga is a közbeszédet beszéli. Naplóírónk nem is vállalt közszolgálatot. Mert, aki közszolgálatot vállal, annak túl kell emelkednie a kétségeken, és igazán nagy embernek az bizonyult, aki ezeket a kétségeket szemmel tartva tudott döntéseket hozni, aki kétségek és bizonyosságok ellentmondásos bűvös köréből megpróbálta magát kivágni, anélkül hogy légüres térbe kerülve végzetesen elszigetelődjék, és így kikerüljön a politikai porondról. Ott és akkor partikularizmus és univerzalizmus harmóniáját kellett bizonyítani, azt, hogy a nemzet egyetemes értékeket képvisel, és nem lehetett azon tűnődni, hogy a nacionalizmusra kozmopolita reakció következik, valamiféle globalizmus, mely sivataggá változtatja a világot, bár talán boldogabbá teszi — mint Gyulay kétségeiben is felötlött. Gyulay Lajos nem is vállalta Zaránd megye főispánságát. Naplóinak olvasója csak csodálkozott volna, ha vállalja. Nemcsak azért nem vállalta, mert mint írta nem volt kedve „hóhéri szerepet vinni", hiszen tudta, forradalmi időkben rendet kell tartani, és közben „annyi míveletlen, kétszínű emberekkel" társalkodni, hanem egyszerűen a hivatali munka ellentmondott volna eddigi életformájának és életfelfo27 KOVÁCS ENDRE: Szemben a történelemmel. Bp., 1977. 190-203.; NIEDERHAUSER EMIL: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Bp., 1977. 81-83., 276-278., 319-320.; VARGA JÁNOS: A helyét kereső Magyarország. Bp., 1982. 25-76.; ARATÓ ENDRE: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. Bp., 1983. 106-172.
