Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai... 61 a hitet, hogy a „jó császár" már rég elküldte a jobbágyság eltörlését elrendelő parancsot, csak az urak eldugták azt. Sőt, volt ahol már arról is beszéltek, hogy a császár nekik adta a földesúri majorságföldeket. A falu sztrájkolni kezdett, és készült valami nagy, kollektív „megváltást" hozó fordulatra. A vármegyékben a falu passzív ellenállása és messianizmusa hamar összefonódott a színre lépő román nemzeti mozgalommal. Radikális fiatal értelmiségiek, jogászok, ügyvédek, diákok kezdték a szervezkedést. Ezek először nem utasították el az uniót, de feltételekhez kötötték. Román nyelvhasználatot és a parasztság számára előnyös jobbágyfelszabadítást követeltek. Ennek hangoztatásával írta alá például Avram Iancu is a marosvásárhelyi magyar ügyvédgyakornokok uniót követelő memorandumát, majd hazatért az Érchegységbe népgyűléseket szervezni, és nemsokára királyfiként emlegette a nép. De „balázsfalvi királyként" emlegették Simion Barnueiut, azt az egykori tanárt, akit néhány éve innen távolított el Ioan de Lemeni püspök, most pedig a nemzeti kizárólagosság hirdetésével a román nemzeti mozgalom főideológusa és irányítója lett. A gubernium és a megyei hatóságok karhatalommal léptek fel, statáriumot hirdetve akasztófákat állítottak a falvak határában, de ez csak erősítette a falu elszántságát. A földesurak kommunizmusról beszéltek, mintha valóban a kommunizmus kísértete járná be Európát, ahogy azt Marx a Kommunista Kiáltványban meghirdette. Paraszti osztályharc robbant ki? Nem, inkább millenarisztikus vágyakkal összefonódó rendi küzdelem a polgári szabadság ellen, amelyet a román falu világában a polgári és nemzeti szabadságot igenelő román értelmiség irányított — miközben neki magának is alkalmazkodnia kellett tömegbázisa gondolkodásához, politikai magatartásformáihoz, mindenekelőtt a jó császár mítoszához. Ez lehetett a parasztság számára a legitimáció, az értelmiségiek számára pedig valamiféle eszköz az önálló magyar alkotmányos királyság ellenében, hiszen egyre inkább úgy vélték, alkotmányos osztrák összbirodalómtól többet nyerhetnek, és május elejére már néhány szász város is fekete-sárgába öltözött. A császárkultusz és a vele való legitimáció is egyesített. A paraszti monarchizmus a valóság megkerülhetetlen mozzanatának bizonyult. „A szászot és az oláhot sem egy magyar felelős minisztérium, sem a Kossuth neve nem fogja nyugalomra bírni. A Császár neve és tekintélye egyedül az, ami előtt meghajol" — írta még március 23-án Jósika Samu a liberálisok felé tájékozódó és ha vonakodva is, de velük tartó Teleki Józsefnek, az erdélyi gubernátornak.

17 Kegyetlenül igaz számvetés, gyilkos pontosságú pillanatfelvétel a korabeli mentalitásról. Ha Gyulay eszmefutatásaival összevetjük, azt mondhatnánk, hogy a konzervatívok valóságismerete még jobb is mint a liberálisoké, nem adják át magukat naiv ábrándoknak. Paradox módon az újkonzervatív vezér jó prófétának bizonyult, akkor is, amikor azt jósolgatta, hogy Franciaországnak választania kell a kommunizmus 17 DEÁK IMRE: 1848 a szabadságharc története levelekben, ahogyan a kortársak látták. É. n., h. n. [1943] 39.