Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai és kétségei a népek tavaszán / 49–71. o.

Miskolczy Ambrus: Gyulay Lajos bizonyosságai... 59 déssel társult. Gyulay Lajos is a tanú erre. Megéljenezte az átalakítás hőseit: a magyar kormányférfiakat, de keserűen jegyezte meg, hogy a kárpótlásra sohanapján kerül sor, amit egyébként szintén megcáfolt a történelem. Zaránd követeként akart Pozsonyba menni, de hamar belátta, hogy ez okafogyott vállalkozás, hiszen az országgyűlés egyhangúan igenelte Erdély és Magyarország unióját. Aztán Hunyad megyében lépett fel a megyegyűlésen a liberális program érdekében. Ennek nyomán viszont már felvetődött annak a lehetősége, hogy főispáni helyettesnek nevezik ki. Ehhez aztán Gyulay Lajosnak nem volt semmi kedve. Az anyagi áldozatot vállalta volna, de féltette függetlenségét, és taszította a parlagiság, amit április derekán — többé-kevésbé — finoman így jelzett: „bajoson fognék fraternizálni tudni a sok neveletlen polgártársokkal". De a szükség nagy úr volt akkor is. Azon is eltűnődött, miként fogja majd húsvétkor lunkai birtokán a jobbágy „polgártársak" tudtára adni, hogy ő felszabadítja őket, mielőtt még a törvény megszületne. Jellemző, hogy amikor a nemesi nagylelkűség kifejezésre juttatását tervezte, akkor először azt akarta papírra vetni: „A magyar nemesség kivívta szabadságiakat, a Király megerősítette," de azon nyomban a nemesség szót kihúzta és helyére nemzetet írt. Azt is jelezte — gondolatban —, hogy „földeimet nem fogom bírni megmívelhetni kézmívesek nélkül, tü pedig ha dolgoztok birtokotokon felül még sok pénzt is szerezhettek magatoknak", és még bocsánatot is akart kérni az eddigi esetleges sérelmekért. Azt pedig a hónap vége felé még megjegyezte: A „robot úgysem ért sokat." Francia mondással is élt a jobbágyfelszabadítással kapcsolatban: „Vágjunk jó arcot a rossz játékhoz." Úgy látszott, a társadalmi és nemzeti érdekegyesítés az erdélyi románság körében is sikert ígér. A nemesi nagylelkűség mítosza diadalmaskodik. Jellemző viszont az is, hogy a jobbágyok ekkortájt még sok helyt nem hitték el a jobbágyfelszabadítás ígéretét, valami provokációt sejtettek. Ezt a híradást Gyulay Lajos naplója is megerősítette, mintegy figyelmeztetve arra, hogy a paraszti mozgalmak bonyolultabbjelenséget alkottak annál, mint azt azok képzelik, akik Erdélyt vulkánnak nézték vagy nézik. A kitörésre azonban szintén megvoltak a feltételek, és fenyegető fejlemények jelezték a jövőt. A magyar kortársak attól tartottak, hogy a cári politika az ortodoxiában rejlő vallási szolidaritást próbálja kihasználni, hogy fellépjen a forradalom ellen és az orosz birodalom határait kiterjessze, annál is inkább, mert a szláv népeket egyesíti a pánszlávizmus. Ma már tudjuk, hogy a kérdés mennyivel bonyolultabb. A cár elzárkózott a nemzetiség demokratikus kultuszától és még inkább a népfelség elvétől, a Szent Szövetség lovagjának tartotta magát. Ideológiai merevsége pedig preventív katonai intervenciókra késztette. Mélyen ideologikus gondolkodók látták az elkerülhetetlen konfliktust, mint Napóleon vagy Marx. Az előbbi szerint „Európa köztársasági lesz vagy kozák", az utóbbi pedig maga is a forradalmi keresztes hadjárat szükségességét vallotta.

16 A magyar liberálisok a 16 MALIA, MARTIN: Russia under Western Eyes. Cambridge-London, 1999. 99-100., 147.