Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839 / 33–48. o.

38 Ad honorem Johannis Varga követek — addig az országgyűlés a királyi előterjesztésekre ne adjon válaszfeliratot. Néhány nappal később, 8-án, a kerületi ülésen Szentkirályi megismételje javaslatát, egyben részletesen tájékoztatta társait a Ráday-ügy egészéről. Hangsúlyozta, hogy a szállásmester Rádaynak felsőbb utasításra nem biztosított szállást Pozsonyban, a kormány tehát elszánta magát arra, hogy Rádayt ne engedje az országgyűlésre. Mivel a követek e tárgyban nem kaptak utasítást, nagy többséggel szavazták meg azt a határozatot, amely szerint ugyan tárgyalni fogják a törvényjavaslatokat, de a Ráday-sérelem orvoslása előtt nem terjesztenek fel semmit. Deák azt kívánta, hogy a jogorvoslatig ne is tárgyaljanak, de javaslatát nem fogadták el, összesen csak 16 szavazatot kapott. A követek többségét azonban így is sikerült rávenni kényszerítő eszköz alkalmazására, jóllehet az utasítások zöme — mint már esett róla szó — a sérelmek (főként a szólásszabadsági sérelem) és a királyi propozíciók (újoncozás, a főként a jobbágyságot terhelő katonatartás rendezése, Duna-szabályozás) tárgyalását és a javaslatok együttes felterjesztését tartalmazta. A követek többsége nem kockáztatta, hogy a követválasztás szabadságának ügyét elbuktassa, és így követutasítása ellenére vállalta a kemény jogvédelmet. Ehhez kétségtelenül szükség volt Deák tekintélyére és rábeszélő képességére. Tény, hogy nem kis erőfeszítésébe került rávennie követtársait, hogy békekötésre kész küldőik esetleges haragjával is számolva Ráday ügye mellé álljanak. Az ellenzék így időt nyert arra, hogy a megyékben számára előnyösebb utasításokat harcoljon ki, és így a szólásszabadság ügyében mint alapkérdésben a kényszerítő jogvédelem álláspontjára helyezkedhessen. A megyékben természetesen a kormányzat is igyekezett pozícióit megőrizni, sőt erősíteni; többhónapos harc vette kezdetét Pozsonyban és a követeket pótutasításokkal ellátó megyegyűléseken is. A tárnokmester, érzékelve az ellenzék pozícióinak erősödését, tréfásan jegyezte meg társaságban: jó, hogy a Ráday-ügy előtérbe került, mert már úgy tűnt, unalmas lesz az országgyűlés ellenzék nélkül.

14 A június 17-18-i alsótáblai országos ülésen is szóba jött a kérdés. Az elnöklő personalis, Szerencsy — kormányzat nézeteit képviselő — azzal érvelt, hogy a királyi propozíciók elsősége nem lehet vita tárgya. Jelezte, hogy ennek elismerése, azaz a királyi tekintély megóvása esetén az ellenzék kívánságai is könnyebben teljesülhetnek, ám az ellenzék nem ült fel a csábításnak. Klauzál Gábor ugyanakkor kijelentette, hogy alkalmat kell adni a kormánynak, hogy „jóvátegye" hibáját. Az ülés 36 szavazattal 16 ellenében üzenet küldését határozta el a főrendi táblához, amelyben részletezték a Ráday-ügyet, kijelentve, hogy egy szabad polgár nem fosztható meg polgári jussaitól, ha nincs törvényesen kihallgatva és ítélettel elmarasztalva nincs. Az ügy — folytatták — sérti a megyék szabad követ választási jogát és az országgyűlési testület függetlenségét is, hiszen a végrehajtó hatalom rendel14 MOL Takáts. 8222/b.