Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Reisz T. Csaba: Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I. – Descriptio comitatvs Semproniensis I. Szerkesztette: Kincses Katalin Mária. Sopron, 2001. (Sopron város történeti forrásai, C sorozat, 2.) / 305–310. o.

308 Irodalom het. Összesen 437 tárgyi jegyzet kapcsolódik Bél munkájához, és igen dicséretes, hogy még a lábjegyzetekhez is számos értelmező és kiegészítő megjegyzést fűzött a szerkesztő, Kincses Katalin Mária. Sajnálatos, hogy ellentétben a kötet egészének gyakorlatával, e tárgyi jegyzetek kizárólag magyarul készültek. E sorok írója nem tudja figyelmen kívül hagyni sok éves szerkesztői és oktatói tapasztalatát, amikor megjegyzi, hogy a jegyzetek minden egyes gondolatát nem kellene új sorba törni, hanem folyamatosan, esetleg gondolatjellel tagolva kellene közölni azokat. Ez a tapasztalatlanságot tükröző formai megoldás a lábjegyzetek tartalmi kérdéseiben is visszaköszön. így pl. elég nehéz volna meghatározni a 9., 11. és 43. jegyzetek alapján, hogy Bogdán István hivatkozott könyvében mekkora is lehet a többféle hosszúság közül a szerkesztő által kiválasztott magyar mérföld tényleges hossza (kb. 7,4-8,4 km között). Ráadásul a forrásban csak „milliaria"-ként említett mérföldet vélhetően nem is magyar, hanem osztrák (földrajzi, esetenként németnek is nevezett) mérföld értékével kellene számítanunk! Ugyancsak problémás az évszámok megadása, mert nem válik világossá, hogy mettől kezdődően hagyja el a szerkesztő a „Kr. u." jelölést. Teljesen feleslegesnek tűnik a „Nehezebb sors várt a városra azután, hogy Lajos elesett Mohácsnál" részhez fűzött azon rövid megjegyzés, hogy „II. Lajos augusztus 29-én menekülés közben lelte halálát" (301. jz.); hogy az 1621-ben megkötött nikoísburgi békét követő év 1622 volt (323. jz.); és eléggé különös, hogy a „hallván a békeszerződésről, amit Ferdinánd Rákóczival kötött" részt a szerkesztő azzal jegyzeteli meg, hogy „IV. Ferdinándot 1647. június 16-án koronázták meg, 1654. július 9-én hunyt el" (332. jz.), bár az idézett rész a linzi békére vonatkozik, amit III. Ferdinánd kötött Rákóczival. A jegyzetek eme kisebb hibái azért említendők fel, mert az ígért folytatásban ezek a pontatlanságok fokozottabb szerkesztői figyelemmel könnyen megszüntethetők, tovább növelve ezzel a kötet értékét. A kötetben három tanulmány is helyt kapott. Kincses Katalin Mária Bél Mátyás soproni tudóskapcsolatai (209-220., 221-233.) dolgozatában előbb a címtől függetlenül feleleveníti a Sopronról szóló korábbi ismertetéseket, majd összefoglalja azon személyeket, akik vagy közreműködtek Bél Mátyás Sopron vármegyét érintő munkálataiban, vagy legalábbis kapcsolatban álltak valamilyen módon vele (bár némelyiküknél vitatható, hogy tudósként kellene őket számon tartani). Matolai János, aki a soproni bor ismertetését is elkészítette, bizonyára az első szövegváltozat összeállításában segédkezett, mert 1718-1723 között Sopronban tartózkodott, és kapcsolata később sem szűnt meg Béllel. Ugyancsak kapcsolatban állt a tudóssal vagy a kéziratok javításában és ellenőrzésében vett részt Ruisz János Kristóf, Johann Friedrich Wilhelm Deccard, Loew Károly Frigyes és Ribini János, valamint Bélnek a legtöbb segítséget nyújtó Haynóczi Dániel. Igen figyelemre méltó és alapos feldolgozás Tóth Gergely A kézirati hagyomány (234-254., 255-278.) című összefoglalója. A cikk nagy kihívás az olvasónak, hiszen 10 kézirat egymásra hatását, alakulását kell nyomon követnie, többnyire a rövidí-