Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Koltai András: Adam Batthyany und seine Bibliothek. Bibliotheken in Güssing im 16. und 17. Jahrhundert. Bd. I. Eisenstadt, 2002. Burgenländische Forschungen Sdbd. XXIV / 302–305. o.

Irodalom 303 művelődés- és társadalomtörténet egyes speciális vizsgálati területein, így az olvasás, az alfabetizáció társadalmi, területi elterjedtségének e korszakban betöltött jelentősége terén is. Az Adattár olvasmánytörténeti sorozatának forráskutatási és publikálási súlypontjai fölöttébb eltérő irányúak; így pl. egyes nagyobb (elsősorban tudós) magánkönyvtárak rekonstrukciója mellett (Dernschwam-, Zsámboky-, Dudith-könyvtár) találkozhatunk a partiumi és erdélyi könyvesházak, vagy a szerzetesrendi (jezsuita) könyvtárak, illetve a szabad királyi városok (pl. Kassa, Kismarton, Kőszeg, Sopron) polgárságának könyvhagyatékairól készült, szisztematikus forrásfeltáráson nyugvó kötetekkel. Ez utóbbi tematikával az 1994-1996 során megjelent nyugat-dunántúli olvasmányanyagot bemutató kötetek már a forrásgyűjtés és megjelentetés terén a szakmai együttműködés újabb szakaszát jelezték, ugyanis e munkák a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Burgenlandi Tartományi Levéltár közös kiadványaiként láttak napvilágot. E közös szakmai tevékenységet folytatja, és minden tekintetben kiteljesíti Koltai Andrásnak az immáron csak a Burgenlándische Forschungen (BF) sorozatában 2002 tavaszán megjelent kötete, amely Batthyány (I.) Ádám németújvári (Güssing) várában egykor volt bibliothekáról a dominus életében felvett, olykor egymástól lényegesen eltérő könyvjegyzékeket adja közre, a levéltári- és könyvészeti forráskritika szempontgazdag és fölöttébb körültekintő végrehajtására törekedve. A Batthyány család levéltárai, különösen a Magyar Országos Levéltárban őrzött körmendi központi levéltár, szinte kimeríthetetlen forrása a kora újkori magyar (elsősorban a nyugat-dunántúli) társadalom-, gazdaság-, művelődés- és művészettörténeti kutatásoknak. A könyv-, könyvtár- és olvasmánytörténeti adatok kiaknázását már az archívum egykori tudós rendezője, hányi Béla elkezdte. Cikkei, tiszteletet parancsoló kéziratos gyűjtése 1983-ban posztumusz kötetben jelent meg. A témakörhöz történő visszatérés vitathatatlanul nagy kihívás, amely nem csak új források feltárását, hanem új minőségi szinten történő vizsgálatot, forráskritikát is követel. Koltai kötete mindkét irányú elvárásokat teljesíti! A forráskötet bevezető tanulmánya egy, Batthyány (I.) Ádám személyére, életpályájára, udvartartására, familiárisi körére vonatkozó, az eddigi, szerteágazó kutatások eredményeit összegző, és további széleskörű forrásfeltárásokon nyugvó nagyon alapos munka (S. 1-150.). Az oszmán előrenyomulás, a királyi Magyarország széthullásának korszakában a szerző joggal emeli ki a főnemesi udvarok művelődésben, társadalomszervezésben betöltött szerepét, amelyet a Batthyányak esetében Batthyány (I.) Ferenctől indítva mutat be generációkon keresztül, figyelmet fordítva a család udvari famíliákkal történő házasságainak (pl. Svetkovits, Popel von Lobkowitz, Formentini), a felekezeti változásokra történő reagálásoknak. (Nem szabad feledni, a család számos tagja udvari, országos méltóságok viselője volt, akik egyben az ország védelmében is fontos szerepet játszottak; így Batthyány (II.) Ferenc 1604-1609 között, majd fia, Batthyány Ádám 1633-ban kinevezve, 1637-től beik-