Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Katona Csaba: Adatok a Lánchíd újjáépítésének történetéhez, 1947–1949 / 243–264. o.
Katona Csaba: Források a Lánchíd újjáépítésének... 247 eléggé helytelenül — mit sem törődve az ideológiával, „esztétikailag vizsgálja a kérdést és hangsúlyozza, hogy a pillér műemlék jellegének fenntartása miatt nagyon felelősségteljes tervezéssel lehet csak megoldásra jutni. " Az új címer elhelyezésére több változatot dolgozott ki a Minisztérium, ezek közül a Művészeti Tanácsnak kellett kiválasztania a végleges megoldást. A Művészeti Tanács azt javasolta, hogy a híd boltívének oroszlános zárókövét mindenképp hagyják meg, függetlenül a címercserétől, mivel az „integráns részét képezi a boltívnek". Ezzel kapcsolatosan nem kisebb személyiség, mint Kodály Zoltán elnök 19 a Művészeti Tanács tagjai közül. Kodály az alábbiakkal érvelt: „Az oroszlánfős zárókő nem csupán díszítő elem, hanem a kapunyílás nyomatéka s ezt a gócot jelentőségteljesebbé teszi, úgy, hogy architektúrái szerepe is van. Ez az oroszlánfő a megterhelés kifejezője. Nélküle a címer nyomaték nélkülinek és így erőtlennek hatna. " Ezt a javaslatot el is fogadták és az új címer megmintázásával Pátzay Pál szobrászművészt 20 bízták meg, aki a feladatot el is vállalta. 21 A híd felújítása zavartalanul folyt tovább, de, hogy az ideológia és ehhez kapcsolódva a megnyitási ceremónia mennyire fontos eleme volt az újjáépítésnek, azt jól példázza, hogy 1949. november 12-én még mindig csak javasolt költségvetés létezett az átadás költségeivel kapcsolatosan. 22 Az akkori adatok szerint az erre szánt összeg 240 000 forintra rúgott, de ebben benne volt a dísztribünök felállításától az emléklapok elkészítéséig minden, sőt az is, hogy az újjáépítésben résztvevő fizikai munkásoknak ebédet adjanak a megnyitó alkalmából. A kapkodó és megkésett költségvetés ellenére azonban 1949. november 20-án minden gond nélkül sor került az ünnepélyes átadásra, a Lánchíd ismét büszkén ívelt át a Duna fölött, pillérein az új címerrel, amely azonban — elődjéhez hasonlóan — nem kerülte el sorsát: a rendszerváltás után ismét a régi címer került vissza a főváros legrégibb hídjára. Az alábbiakban a Lánchíd 1949. évi újjáépítésével kapcsolatosan keletkezett, a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratokat közlünk. Az iratok döntő többsége — egy kivételével — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 23 Közúti Főosztá19 MOL XIX-H-1-gg 27. d. 16. Kodály Zoltán, a Művészeti Tanács elnökének levele Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszterhez. Bp., 1949. augusztus 19. 20 A Képzőművészeti Főiskola tanára, kiváló művész, Kossuth-díjas. Részt vett a Tanácsköztársaság képzőművészeti irányító munkájában, amiért börtönbüntetéssel sújtották. Az újklasszicizmus egyik legrangosabb képviselője. Részletesen I.: Művészeti Lexikon. 3. köt. Bp., 1967. 715-716. 2 ' MOL XIX-H-1 -gg 27. d. 12. Prieszol József miniszteri osztályfőnök levele Pátzay Pál szobrászművészhez, a Képzőművészeti Főiskola tanárához. Bp., 1949. augusztus 31. 22 MOL XIX-H-1-gg 27. d. paginálatlan. A Lánchíd újjáépítésének tervezett költségvetése. Bp., 1949. november 12. 23 A minisztérium neve és feladatköre 1867 óta többször is megváltozott. 1867-1889: Közmunka és Közlekedésügyi (Közlekedési) Minisztérium, 1889-1935: Kereskedelemügyi Minisztérium, 1935-1945: Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium. Az e dolgozat által vizsgált időszakban: 1945-1949: Közlekedésügyi Minisztérium. A minisztérium jelenlegi elnevezése 2002. május 22. óta: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium.
