Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.

Tusor Péter: Lippay György egri püspök jelentése 225 velő Malatesta Baglioni

135 (1634-1639) mozgatta.

136 Ugyanakkor a békésebb természetű Mattéi — akinek személyéhez Bécsbe érkeztekor a magyar hierarchia nagy várakozásokat fűzött

137 — szintén szemmel követte Lippay főpásztori működését. 1639 októberében például arról értesítette az államtitkárságot, hogy gondja lesz az egri egyházmegye vizitálásának lefolytatására, sőt segítetni is fogja ebben a püspököt.

138 Minden bizonnyal ő figyelmeztethette Lippayt jelentési kötelezettségére is. Az elkészített reláció ezért kerülhetett őhozzá. Alapesetben ugyanis a püspöknek személyesen, vagy saját képviselője útján, kivételesen az állandó római ágens közreműködésével, de semmiképpen sem a pápai követ útján kellett volna beszámolóját benyújtania. Feltételezésünket alátámasztja, hogy nem sokkal korábban éppen az előző pápai követ, Malatesta Baglioni volt az, aki a legsúlyosabb egyházfegyelmi intézkedések kilátásba helyezésével egyenesen rákényszerítette Vinkovich Benedek zágrábi püspököt (1637-1642) a jelentéstételre.

139 A jelentés sorsa A forrásunkkal felteendő utolsó kérdés az, hogy hogyan nem jutott el végül a bécsi apostoli nunciatúráról Rómába? A szöveg eredetijének lelőhelye azt valószínűsíti, hogy a nuncius — miután kancellárja, vagy a nuncius titkára

140 gondosan megjelölte a fontosabb teendőket és követeléseket —, a jelentést egyszerűen íróasztalfiókjába zárta. A legkézenfekvőbb magyarázat erre az, hogy Mattéi pontosan megértette a jelentés tulajdonképpeni üzenetét. A feltűnő indulatban fogant, a magyarországi katolikus felekezetszervezés esetleges kudarcáért VIII. Orbán lelkiismereti felelősségét hangoztató záradék; a helyben kiépítendő intézményrendszerhez kért meglehetősen nagy összeg (8000 aranydukát, amikor a pápai állandó képvise135 Rövid életrajza: D. SQUICCIARINI: i. m.,134-136. 136 ASV Congr. del Concilio, Reg. Litt. sup.Res., vol. 1, fol. 57

v

. 64

v

. 68

v

. 76

v

. 78

v

. • 137 Lósy Imre prímás 1639. június 16-i üdvözlő levele túllép a szokásos formaságokon, ami ismerve a magyar prelátusok Baglionihoz fűződő rossz viszonyát, különösebben nem meglepő. Másolata: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat., ms. 4148, fol. 57

v

. 138 „E tra qualche settimana scelto il soggetto nella visita, che fara il detto vescovo della sua diocese, sara mia cura d'inviarlo e se occorrerá di provederlo d'miei proprii denari per il viaggio." Bécs, 1639. okt. 8-ai jelentése az államtitkárságnak, BAV Barb. lat., vol. 7017, fol. 80*. 139 Neki viszont korábbi, 1633-tól pápai felhatalmazással kormányzott, a hódoltságban fekvő pécsi egyházmegyéjéről kellett írnia. Ennek eredménye a fentebb már említett, csak fogalmazványáról ismert 1639-es pécsi reláció. Ez az ügy szintén jól illusztrálja a pápai-magyar kapcsolatokban mutatkozó feszültséget a Barberini-pontifikátus végén. Ugyanakkor pontosan felfejthető részleteire: miért éppen Vinkovich volt a másik célpont, neki miért korábbi püspökségéről kellett írnia, hogyan volt ez lehetséges stb., most épphogy csak utalhatunk, és csupán azt állapíthatjuk meg, hogy e jelentés — kiadója számára is feltűnő — hangneme, végkövetkeztetése igencsak hasonló forrásunkéhoz. Arhiv Prvostolnoga Kaptola (Zagreb), Acta Capituli Antiqua, fasc. 99, n. 1/16. 1/27. 1/33; HC IV, 290.; FRICSY Á.: Pécs a XVII. század derekán i. m., 197-200. 140 A kancellár Antonio Maria Aldronando volt. MICHAEL F. FELDKAMP: Eine Verwaltungsreform an der Nuntiatur in Wien Ende des 17. Jahrhunderts, Quellén und Forschungen aus Italienischen Archíven und Bibliotheken, 71. (1991) 482-508., 505., és 66. j. Mattéi titkára pedig vélhetően Philippus Chius, akinek neve és széljegyzetei a forrásunkat is tartalmazó kötetben — pl. a jelentést követő iraton is — többször előfordul.