Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.

222 Forrásközlések Mivel azonban bulláikat számos esetben különféle okok miatt évekig nem tudták, illetve nem akarták megszerezni, így értelemszerűen jelentéstételi kötelezettségük sem volt. A hazai ad limina jelentések katsztrofáíis hiányainak magyarázata tehát — legalábbis a 17. századot tekintve — önmagában voltaképpen nagyon egyszerű, ám annál bonyolultabb problémahalmazzal: az uralkodói püspökkinevezések/pápai megerősítések, a királyi „kegyúri jogok", a sajátos magyar államegyházi berendezkedés

121 szerteágazó kérdéskörével függ közvetlenül össze. Taglalása írásunk szorosabban vett tárgyát most messze meghaladná.

122 Számunkra mindez most egyébként is csak annyiban lényeges, hogy forrásunk jelleg-meghatározása, datálása után immár azzal a feladvánnyal szembesít bennünket, hogy Lippay ugyan miért tett eleget jelentésírói kötelezettségének? Egri székében tudniillik sosem nyert pápai megerősítést. Az egyházmegye kormányzását nemcsak világiakban (in temporalibus), hanem lelkiekben is (in spiritualibus) királyi kinevezése alapján vette át. 1637 májusa ennek dátuma.

123 Érvényes szentszéki felhatalmazása még Veszprémre szól, ennek címére szentelték fel 1633ban.

124 Ide fűződő kánoni köteléke alól Róma nem oldozta fel. Ha Lippay mindvégig megszegett egy fontosabb egyházjogi előírást, mármint a bullák megszerzését, vajon miért teljesítette azt, ami tulajdonképpen nem is lett volna feladata? Lehetséges magyarázatként kínálkozik, hogy bár az irodalom a Rómához hasonlóan egyértelműen visszaélésről (abusus) beszél,

125 a hazai episzkopátus egyházjogilag nem tekintette teljesen szabálytalannak a püspöki javadalom és joghatóság azonnali átvételét a királyi kinevezés után. A bullák megszerzésének bonyolult római procedúráját rendszerint azonnal megindították a kánoni kivizsgálási eljárás lefolytatásával, ezek jegyzőkönyvei szinte hiánytalanul fenn is maradtak.

126 Ezt 121 Ennek középkori gyökerei és főbb jellemzői: MÁLYUSZ ELEMÉR: A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog. Bp., 1958. (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, ú. s. 9.); ERDŐ PÉTER: Egyházjog a középkori Magyarországon. Bp., 2001, 200-213. (Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai Zsigmond király korában.); KOVÁCS PÉTER: A Szentszék, a török és Magyarország a Hunyadiak alatt (1437-1490). Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. ZOMBORI ISTVÁN. Bp, 1996.97-117. 122 A bekezdésekben foglalt kérdések beható elemzése, teljekörű értékelése még előttem álló feladat. Addig is 1.: JAKAB ANTAL: Az erdélyi római katolikus püspöki szék betöltésének vitája a XVII. században. Kolozsvár, 1944. (Erdélyi Tudományos füzetek, 172.); GALLA FERENC: Simándi István választott erdélyi püspök pápai kinevezésének ügye. Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerk. ANGYAL PÁL-B ARANYA Y JUSZTIN-MÓRA MIHÁLY. Bp., 1941. 561-587.; és Fraknói Vilmos alább idézendő munkáit. A probléma máig legjobb áttekintése: HERMANN E.: i. m., 273-277. (Restauráció és államhatalom). 123 L. a 116. jegyzetet. 124 HC IV, 366; PÖL II, n. 860, 457. 125 FRAKNÓI VILMOS: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Bp., 1895. 380-381. 399^410. 126 ASV Archivio Consistorialis, Congregazione Concistoriale, Processi Canonici; Archivio della Nunziatura in Vienna (- ANV), Processi dei veseovi e degli Abbati, Processus Datariae passim.; GALLA FERENC: A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a vatikáni levéltárban. A magyar katolikus megújhodás korának püspökei. Klny. Levéltári Közlemények, 20-23. (1942-1945) 11-24.; TUSOR PÉTER: Eszterházy Károly kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. Eszterházy Károly Emlék-