Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tusor Péter: Lippay György egri püspök (1637–1642) jelentése Felső-Magyarország vallási helyzetéről (Archivio Santacroce) / 199–241. o.

218 Forrásközlések nagy összeget, mindössze évi 50-50 arany dukátot.

98 Lósy előterjesztése kétségkívül fontos dokumentum. Nem elégszik meg azzal, hogy rámutat az olasz misszionáriusok tevékenységének korlátaira: kóborló életmódjukra, nyelvtudásuk hiányosságaira, arra, hogy a protestánsok között és a hódoltságban nem igen lehet hasznukat venni, hanem ezúttal kompromisszumos megoldásra törekszik; s korántsem mellesleg igyekszik kamatoztatni a római központ nyújtotta lehetőségeket. Mindazonáltal ez az irat a megoldáshoz most csupán annyival visz bennünket közelebb, hogy megerősíthetjük: forrásunk valóban nem a hitterjesztési kongregáció számára készült. Ha feltűnőnek mondottuk forrásunk hasonlóságát Pázmány, Dallos és Domitrovich írásaival, az már-már kísértetiesnek nevezhető ez Lippay 1650-i, immár esztergomi érsekként írt ad limina jelentésével." Szembeötlő a szerkezeti azonosság: egyik irat sem elégszik meg az adatszerű ismertetésekkel, ezeket mindkettőben a modernizációs stratégia: az elért és elérendő eredmények számbavétele követi; lezárásként pedig különféle, a pápához intézett kérések, javaslatok állanak. Emellett konkrét tartalmi összefüggések is kimutathatók. Mind a jelen egri, mind az 1650-es esztergomi relációban kiemelt szerepet kap a ruténekkel kötendő unió kérdése.

100 Mindkét alkalommal lényegében ugyanazt a konfesszionalizációs koncepciót fejti ki. Első helyen továbbra is a szeminárium alapítások állnak, ezt követik a jezsuita kollégium-, iskolahálózat bővítése. Az arisztokrácia konverziójának folytatása csupán a harmadik a sorban, amit szinte hangsúlyosabban követ a köznemesek térítésének kérdése. (Nagyobb teret kap viszont a szabad királyi és bányavárosok felekezeti „meghódítása", vélhetően szoros összefüggésben a városi szabadságjogoknak az 1640-es évek második felében bekövetkezett országgyűlési korlátozásával.)

101 Ráadásul, miként alább látni fogjuk, az esztergomi jelentésben néhány olyan 98 Lósy Jászó, 1637. január 3-ai levele APF SOCG vol. 79, fol. 200

r

v

. Közölve: A Propaganda Fide Kongregáció levéltárából. l/l: Acta vol 1-12 és SOCG vol. 56-79. Kiad. SAVAI JÁNOS. Szeged. 1993. (Documenta missionaria Hungáriám et regionem sub ditione Turcica existentem spectantia, 1/1.) 444—446. 99 Nyomtatásban: HUSZÁR K.: i. m., 696-712.; ERNEST BOUYDOSH: The Quadrennial Reports of the Archbishops of Strigonia to Romé. Slovak Studies [Romé], 5. (1965) 7-98., 32-47. A jelen dolgozat tárgyát képező egri jelentéshez hasonlóan ugyancsak sűrűn javított, ám teljesen s.k. fogalmazványa: Prímási Levéltár (= PL), Archívum Ecclesiasticum Vetus, n. 235. Mivel e változatot az ugyancsak fontos szöveg egyik közlője sem ismerte, és számos kiegészítő információt hordoz, egy kritikai igényű publikáció talán ez esetben is megfontolandó. 100 A problémával behatóbban Lippay itt foglalkozik először. Vö. HODINKA A: A munkácsi görög szert, püspökség i. m., n. 126; M. LACKÓ: Unió Uzhorodensis i. m., 246-252 (Appendix n. 56). (Lackó egy későbbi másolatot adott ki ehelyett: APF SC Germania 1, vol. 232v-235

v

.). Az unió realizálására irányuló törekvéseinek egyik utolsó gyakorlati lépése pedig 1661. július 1-én, Pozsonyból kelt levele lehetett, amelyet a munkácsi vámagyhoz (?) írt: „Miben légyen és régtől fogva miben volt az Munkaczij kalastromnak és püspökségnek állapotja, ezen includált infromatióbül [!] meg fogja érteni kelmed. Kérjük azért szeretettel kelmédet amoveáltassék ez az mostani minden igazság ellen intrudált schismaticus püspök az calastrombűl [!], helhestessék [!] oda Partenius hogy ezután Partenius püspöktől főggjenek és hallgassanak az Munkaczij districtusban lévő Orossy papok" MOL MKA Arch. fam. Rákóczi (E 190), A/iratok, n. 7857. 101 Vö. BESSENYEI JÓZSEF: A szabad királyi városok jogainak csorbítása. Az 1647. évi 78. törvény. Történelmi Szemle, 33. (1991) 255-263; TUSOR PÉTER: Nemesi és polgári érdekérvényesítési törekvések