Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc követté választása 1833-ban / 13–32. o.

Molnár András: Deák Ferenc követté választása... 19 szabadságai ellen volna, s mely jelesen az 1741-i 8. törvényágazatnak, s abban érintett több törvényeknek értelmével a rendszeres munkákban ezen nemes megye által megállapított engedékenységeken (concessiokon) kívül öszveütközésbe jönne, meg ne határozzanak", az utasításban nem érintett tárgyakról, és az országgyűlés elé kerülő királyi előterjesztésekről pedig sietve tudósítsák megyéjüket, hogy mihamarabb pótutasítást nyerhessenek. A követutasítás kilencedik pontja megismételte a közjogi munkálatra tett zalai észrevételek azon határozatát, amely szerint az országgyűlési költségeket ezentúl ne a megyei házipénztár, hanem kizárólag a nemesség fedezze. Könnyen előfordulhat ugyanis — érvelt a követutasítás —, hogy az országgyűlésen nem marad idő a közjogi munkálat megtárgyalására, ezért nehogy „ezen most közelítő országygyűlési költségek az adózó nép terhévé váljanak, követ urak igyekezzenek már az országgyűlés kezdetével, vagy annak folyamotja alatt a nemes megye által megállapított zsinórmérték szerint meghatározni azt, hogy minden, e jelenvaló országygyűlési kiadások már a nemesi rend által fizettessenek." A zalai követutasítás többi pontja tulajdonképpen régi kívánságokat fogalmazott meg, és alig-alig lépett túl a hagyományos rendi-sérelmi politizálás keretein. Sürgette több, már a korábbi országgyűléseken is terítékre került sérelem orvoslását, és azok sorát néhány újabbal bővítette. Előírta, hogy a hadiadót csak három évre ajánlják meg, az összegét ne emeljék, és az adózók terhei a porták számának kiigazítása során se növekedjenek. Az országos pénztár adósságát ne a megyék házipénztárából fedezzék, törvényben töröljék el, hogy vásárok alakalmával a nemes mesterembereknek helypénzt, azaz törvénytelen adót kelljen fizetni. A további viszszaélések és viták elkerülése érdekében a só árának megállapítása az országgyűlés hatásköréhez tartozzon. Ugyancsak a törvényhozást illesse a hadüzenet és a békekötés joga. Ne királyi rendeletekkel, hanem törvénnyel szabályozzák a papírpénz forgalmát, és törvény rögzítse azt is, hogy kártérítéssel tartozik, aki a közbirtokosságok tulajdonában lévő erdő fáit önhatalmúlag, a többi résztulajdonos kárával kivágja. Megismételte a követutasítás az ország területi integritásának visszaállítására vonatkozó régi követeléseket is: csatolják Magyarországhoz a Horvátországhoz és Dalmáciához tartozó részeket, továbbá Galíciát és Lodomériát, valamint a Partiumot és Erdélyt. Az utasítás azt is szorgalmazta, hogy sürgessék az 1808. esztendei 18. törvénycikk végrehajtását, amelynek értelmében a zalavári apátságot már rég el kellett volna választani az alsó-ausztriai göttweigi főapátságtól. Felhívták a követek figyelmét arra is, hogy az országgyűlés alsótáblája ülésrendjének megváltoztatásakor ne engedjék magukat az elnöktől távolabb ültetni, nehogy ezáltal hátrányba kerüljenek. Jó szándékú, ám kissé naiv kívánsága volt Zala megyének, hogy követei szorgalmazzák az Oroszország által bekebelezett Lengyelország korábbi státusának helyreállítását. Említést érdemel végül két újabb keletű zalai javaslat: a nádor ma-