Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.

Várkonyi Gábor: Edward Barton angol követ jelentése 197 Emellett adott a Nagyúrnak egy másik szép órát és ötven öltözet nagyon drága, aranyból, bársonyból és selyemből készült ruhát. így most már csak Anglia király­nője és Lengyelország királya maradnak el a megfelelő ajándékkal, amit én min­damellett igyekszem megmagyarázni, ahogy tudom. Amikor Belgrádban voltunk, az erdélyi fejedelem levelet küldött egy Ali ne­vezetű csausznak, kérvén, hogy az menjen el hozzá — menlevelet is küldött neki, és azzal biztatta, hogy megegyezés jöhet létre a Nagyúrral. A csausz erre engedélyt kapott, és elindult, de a fejedelem nem kevesebbet akart, mint békét kötni, mivel a császárhoz házasság és eskü köti, ezért visszatartotta a csauszt egészen a csatáig, és csak most küldte vissza, hogy békét kérjen, alázatos leveleket írván a Nagyúrnak, a nagyvezírnek és Mohamed basa második vezírnek. Hogy mi lesz az eredménye ennek a tárgyalásnak, az bizonytalan, de én bizony azon a véleményen vagyok, hogy meg fognak egyezni, látván a példát, hogy a Nagyúr milyen elnéző volt Mihály havasalföldi fejedelemmel szemben is, akit kegyébe fogadott és fejedelmi jelvé­nyeket küldött neki a megerősítés jeleként. Emellett az a véleményem, hogy az erdélyi fejedelem a császár beleegyezésével tárgyal, aki, mivel eskü köti, hogy meg kell védenie a fejedelmet, nem tárgyalhat a Nagyúrral, amíg a fejedelmet bizton­ságban nem tudja. Ezért engedte meg a fejedelemnek, hogy elsőként próbálkozzon a Nagyúrnál, hogy aztán annak alapján határozzon: ha a fejedelmet kegyesen fo­gadják, hasonlóan cselekedjék, ha a fejedelmet elutasítják, szükségszerűen folytassa a háborút, hiszen, mint említettem, neki kötelessége megvédeni a fejedelmet a Na­gyúrral szemben. A Nagyúr szigorú parancsot adott Hatvan, valamint a budai és az egri helyőrség, és a környező várak újjáépítésére, amit nagyon a szívén viselt — erre a császár négyezer katonát küldött, hogy zavarják azt, de ezeket a törökök legyőzték, és sokat megöltek közülük, a zászlóikat, orrukat és füleiket pedig el­küldték a Nagyúrnak. Mindez éppen a bailóval, a velencei követtel egy időben érkezett meg az udvarba, semmi kétség, azért, hogy megsértsék az említett velenceit, akit Capellonak hívnak, és megígérte, hogy jó kapcsolatot tart fenn velem. (158/b) Néhány nappal ezelőtt érkezett meg Mekkából Mohamed sírjának takarója is, amit ezek nagy ereklyeként tartanak számon, ezért aznap az udvar szétszéledt: az összes vezír és a Nagyúr főminiszterei elmentek Üszküdárba az említett ereklye fogadá­sára, és hogy elkísérjék Konstantinápolyba, ahol, mint mondják, Murád szultán sírjára fogják teríteni. Ez a ceremónia eszembe juttatja, hogy a csata napján, a leghevesebb időszakokban a Nagyúr a kezében tartotta ennek a Mohamed prófé­tának az egyik öreg ruháját, amit áhítata jeléül megcsókolt, és megtörölte vele könnyes szemeit, és ennek a ruhának nem kis jelentőséget tulajdonítottak a győze­lem kivívásában. Mindezek után, kétségtelenül túl hosszadalmas lévén, legalázatosabban esede­zem méltóságod bocsánatáért, és azért, hogy a váltót, amit Mr Bate-nek az átvett

Next

/
Thumbnails
Contents