Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Várkonyi Gábor: Edward Barton konstantinápolyi angol követ jelentése az 1596. évi szultáni hadjáratról / 177–198. o.

190 Forrásközlések nyegetve voltak. Vagy, ha végső menedékként, legalább a hadrendet megtartották volna, és nem törik azt meg a meneküléssel, az éjszaka oly közel (a csata négy és öt óra között volt, októberben), és a folyó is csupán fél mérföldnyire lévén, kisebb veszteséggel, és nagyobb tisztességgel menekültek volna meg, mint így, hogy rendezetlenül megfutottak. Az összes, rézből készült, kis és nagy ágyújuk — hatvan vagy hetven darab — a törökök kezére került, csakúgy, mint az összes hátrahagyott fegyverük, amit menekülés közben mindegyikük eldobált, hogy semmi ne hátráltassa őket; az összes lőszerük és teljes élelemkészletük, a kocsik és a szekerek a török katonák prédájává váltak. Én és kíséretem szomorú tanúivá váltunk mindennek a csatát követő napon, amikor a török táboron végigtekintve láttuk, hogy azt keresztények tetemei borítják, különösen egy helyen, ahol olyan sok volt a halott, hogy az leginkább mészárszéknek hatott: ez a tábornak a Nagyúrtól jobbra eső része volt, ahol Cigall Ogli volt a parancsnok, itt a keresztények holttestei nem elszórtan hevertek, mint másutt, hanem negyedmérföldnyi hosszan, halomba rakva, tíz-tizenkettő egymáson. Ez a látvány annyira megviselt, hogy nem is volt bátorságom tovább nézni a gyászos képet, hanem továbbmentem egy másik úton, a keresztények állásaihoz, megszemlélni, hogy ott mi történt. A folyócskán átkelve elérkeztünk az öreg templomhoz, amelynél a keresztények az előző napokban elsáncolták magukat, ezt is elborították a holttestek, keresztényeké és törököké egyaránt. E templom és az ettől egy mérföldnyire, az egri hegyek irányában lévő másik között, a mocsáron vagy lápon terült el a keresztény tábor, hosszan elnyúlva, mivel a folyó köztük és a törökök között volt: ennek a partján állították fel az ágyúkat, és innen tüzeltek a törökökre, nagy riadalmat, bár, mint később kiderült, kis veszteséget okozva. A keresztény tábort teljesen kifosztva találtuk, a törökök, akik előttünk voltak ott, mindent elvittek, semmi nem maradt, csak ami túl nehéz volt ahhoz, hogy csak úgy elvigyék, és el kellett szállítani: főként ágyúk, amelyek nagyon szépek voltak, és sok közülük nagyon nagy is, (154/a) valamint több, az ágyúk mozgatására szolgáló gép, ami nem kis örömére és hasznára szolgált a törököknek. Több ágyú fel volt szerelve egy szerkezetre, amivel meg lehetett fordítani őket, míg a talp mozdulatlan maradt.

46 Erre a célra készült szekereken tizenkét, sőt volt, hogy húsz kisebb darabot lehetett azonnal elszállítani, nem volt szükség kovácskemencékre és nagy fuj tatókra, hogy megcsinálják, amit szükséges, és kijavítsák, ami eltört. Olyan sok fegyver volt ott, hogy amikor az egész török sereg elvitte, ami megtetszett neki, még mindig annyi maradt a mezőn, hogy abból többezer katonát fel lehetett volna szerelni. Annyi kocsi és szekér volt, hogy bár az egész török tábor ellátta magát velük, még mindig rengeteg maradt ott érintetlenül, egyéb felszerelés is bőségesen volt, ahogy azt a császár és emberei előkészítették. A török sátrakban és a két táborban megölt keresztények száma, óvatos emberek becslése szerint har46 A keresztény táborban talált hadiszerekre 1.: KROPF L.: i. m. 611-612.