Levéltári Közlemények, 73. (2002)

Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Szabad György: Kossuth a „honoratiorok” esélyeiről, 1833–1843 / 1–12. o.

12 Ad honorem Johannis Varga közt; mint olyanok, kik a népérdeket műveltséggel s tudománynyal egyesítve, nem az értelmiséget, — a mi magában testetlen fogalom — hanem a népet értelmesen képviseljék".

18 Tíz év múltán Kossuth már nemcsak eligazodott a „honoratiorok", valójában az értelmiségiek társadalmi állását és politikai elhelyezkedését illető nézetek között, hanem kiforrott véleménye is volt arról, milyen úton kívánatos haladniok a maguk, a helyi közösségek és a polgárosuló, polgárosítandó nemzet érdekében. Kossuth mindezt felismerte, de azt is tudomásul kellett vennie, amint csalódottan 1844. aug. 27-i Pest megyei közgyűlési beszédében is kifejezte, a főrendi tábla és az udvar által döntéseiben korlátozott országgyűlés még nem jutott el a kívánatos következtetésekig, még kevésbé a szükséges lépésekig.

19 A politikai akarat megérleléséhez és tettekre váltásához még évekre és a legjobbak céltudatos erőfeszítésére volt szükség. 18 19 Városi polgárjog, i, m. (Kiemelés az eredetiben — Sz. Gy.) Vö. az 1. sz. jegyzetben idézett beszéd kéziratával.