Levéltári Közlemények, 73. (2002)
Levéltári Közlemények, 73. (2002) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár feladatkörének és szervezeti helyének változásai, 1875–1995 / 101–129. o.
116 Ad honorem Johannis Varga Ezzel szemben alapvető változást hozott a tvr. azzal, hogy 21-25.§-aiban konkrét előírásokat tartalmazott az állami (tanácsi) szervek (akkorra már gyakorlatilag minden szerv állami lett) iratkezelésére nézve. Felhatalmazása alapján jelent meg a közületi szervek (vállalatok) iratainak megőrzéséről és selejtezéséről szóló 185/1951. (X. 23.) MT rendelet, amelynek előírásai — gyakorlatilag 5 évre rövidült le az iratok levéltárba adási ideje, a levéltáraknak részt kellett venniük az iratselejtezési eljárásban, hogy véleményt nyilvánítsanak a „politikai, tudományos, történeti vagy művészeti szempontból értékes iratok kiválasztása tekintetében" — a MOL-ra is vonatkoztak, vagyis kötelessége lett a még irattárakban lévő, potenciális levéltári anyaggal való törődés. Addig ilyen jellegű munkát — leszámítva azt, amit a veszélyeztetett levéltári anyag megmentése érdekében 1945-ben és a következő években tett 46 — az intézmény nem végzett. A jogszabály azonban nem biztosította a levéltár ellenőrzési jogát a selejtezések felett, és azt sem, hogy beleszólhasson az iratkezelésbe és az irattározásba. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a levéltárakat irányító szakhatóság előzetesen véleményezhette a minisztériumok által kötelezően kiadott iratmegőrzési és selejtezési jegyzékeket.) Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958. (VII. 30.) Kormányrendelet ugyan nem a kívánatos mértékben, de mégis lényegesen kiterjesztette a levéltári jogosítványokat azzal, hogy megadta a jogot a selejtezés ellenőrzésére és arra, hogy a levéltár a kiselejtezett iratanyagból bármely irat további megőrzését rendelhesse el. Emellett a túl rövidnek bizonyult irattári őrzési időt 10 évre meghosszabbította. A levéltár-irányítás és a MOL további jogosítványokat követelt az iratkezelés és irattározás terén azért, hogy érvényesíthető legyen a szocialista típusú levéltárügy egyik alapelve, a levéltári anyag védelmének garantálása már az iratok keletkezésének pillanatától fogva. Ez a törekvés ugyan csak 1969-ben vezetett jogszabályban megjelenő eredményre, ám az iratátvételek előkészítése kapcsán az irattermelő szervek nyilvántartását, iratanyaguk felmérését az 1950-es években is végezte a MOL, sőt irattározási kérdésekben is gyakran kikérték a véleményét. 47 A MOL — a korabeli kultúrpolitikai elvárásoknak is megfelelően — sajátos eszközeivel már az 1950-es, 1960-as években tevékenyen részt vett a népművelésben, noha ezt jogszabály még nem írta elő (ún. népszerűsítő, nem egyszer a Horthyrendszer elmaradottságát, reakciósságát bizonyítani hivatott forráskiadványok megjelentetése, kiállítások rendezése, kiállításokra iratkölcsönzés, iskolai látogató csoportoknak a levéltár bemutatása, rádió-, majd televízió-műsorokban részvétel, iratmásolat-kollekciók terjesztése, előadások tartása). 48 (A MOL már a 19. században, 46 SÁRKÖZI Z.: Az Országos Levéltár, i. m. 147-148. 47 SÁRKÖZI Z.: Az Országos Levéltár, i. m. 148-161. 48 Vö.: BALÁZS PÉTER: A magyar levéltárügy 1945-1969 (Adalékok a huszonöt éves fejlődés történetéhez). LK, 41. (1970) 78-79.
